Józsa

– Az ember élete olyan apróságokon múlik! – sóhajtott Józsa néni. – Olyanokon, mint például a neve. Már a rómaiak is megmondták: Nomen est omen. Ha nem tudnád, ez azt jelenti, a név előre jelzi, meghatározza a sorsodat! A név jóslat. Hanem! Itt az én nevem… Drága szüleim is kitalálhattak volna számomra valami egyebet a Józsánál…! Mondjuk Fatime vagy Hildegard szívesebben lettem volna. Esetleg Xénia… főleg az X miatt. Yvette szintén a kezdőbetű miatt volt a kedvencem sokáig. Eleinte fogalmam se volt róla, hogy más is lehetnék. Én voltam családunkban „A Józsa”. Mintha egyenesen annak születtem volna. Nyilván fiút vártak, de azért jobban meggondolták a névadást, mint az a fiatalasszony, aki, amikor szülés után az orvos kedveskedve megkérdezte:

– Mi legyen ennek a gyönyörű kislánynak a neve? – így kiáltott:

– József! József!

Valószínűleg kilenc hónapig mondogatta magában szegényke – fiút várva, hogy az adott pillanatban nehogy eltévessze.

Talán hatéves lehettem, mikor először estem gondolkodóba a nevem miatt. Jóanyámmal sétáltunk… Na persze, kézen fogva kellett mennem, ami már eleve nem volt ínyemre.

Az egyik sarkon befordulva, megláttam, hogy egy csúnya, nagyorrú nő közeledik felénk. Anyám, szokás szerint, figyelmeztetően megszorította a kezem, és azt súgta:

– Köszönj szépen Józsa néninek!

Tejóisten! Hát ilyen a Józsaság? Ettől kezdve állandóan az orromat tapogattam, nő-e már… Mikor aztán a tejcsarnok öreg, kövér Józsa nénijét is megismertem, végleg elment a kedvem az egésztől… A Józsák így meg szoktak öregedni? Egyetlen remény csillant meg előttem: feltételeztem, hogy a Józsák, ezek szerint, hosszú életet élnek!

Láthatod: Minden be is teljesült. Kivéve talán az orrom… bár van, aki nagynak mondja, de nekem pontosan megfelel. A többi szentigaz, hogy úgy lett, ahogy gyerekkoromban gondoltam.

Aztán a tv-ben Hacser Józsát, az örökfiatal színésznőt láttam néha újra, meg újra. Szebb, érdekesebb lett az idő múlásával, mint fiatalon… Legalábbis az én szemüvegemen keresztül.

Lehet, hogy a többi névrokonomat is így változtatta meg az idő? Nem tudom, mert eltűntek előlem az élet forgatagában. Remélem, ők is egyre szebbek lettek.

Akkor még talán én is reménykedhetem…