Féloldalas interjú Boros Misivel
Beleolvad a környezetébe, ott szaladgál a többi hatodikossal együtt, néha a legújabb játékokat osztja meg az okostelefonjáról a társaival. Talán csak a kissé „művésziesebb” öltözéke üt el a kortársaitól. Egyszóval egy mindennapi kiskamasz, aki a pécsi Jókai Mór Általános Iskola padjait koptatja. Amikor megszólítom nagyon tisztelettudóan, választékosan beszélve válaszol. Talán csak ez a furcsa benne a „szabados” szövegű társaival szemben. Szívesen áll, jobban mondva ül a kamera elé, az már látszik, ebben van rutinja.
Felvázolom a szándékomat, megnevezem a magazint, ahol majd megjelenik róla a cikk, és már kezdhetjük is. Vele. Mert rajta kívül másik két, szorosan hozzá tartozó személyt szerettem volna megszólaltatni: az osztályfőnöknőjét és a zongoratanárnőjét. De az élet közbeszólt. Az osztályfőnöknő fiatalon távozott az élők sorából, a zongoratanárnőnek pedig ugyancsak váratlanul elhalálozott a férje. Így lett ez az interjú (sorozat) kissé féloldalas.
– Négy éves voltam, amikor a szüleim zongorát vettek, de hat éves koromban vittek zongoratanárhoz, Megyimóreczné Schmidt Ildikóhoz. A testvérem három évvel nagyobb nálam, így ő már zongorázott, és én is rögtön leültem a zongora elé, játszadoztam, dalokat találtam ki. Így kerültünk aztán mindketten a Liszt Ferenc Zeneiskolába Ildikó nénihez.
– A zongorába első pillanattól szerelmes lettem, szinte úgy éreztem, hogy egy részem. Persze a tanárnőm is sokat segített abban, hogy még jobban megszeressem ezt a csodálatos hangszert.
Kérdésemre, hogy valaki a családban játszik-e valamilyen hangszeren, elárulja, hogy anyai ágon a nagypapa tud jól énekelni és hegedülni, apukája is tanult zongorázni, de ő nem jutott „virtuóz” szintre. De egy egyetemi filozófia professzor és egy irodalmár anyukától talán ez nem is elvárás. Megkérem, mesélje el egy napját, hogy tudja beosztani az idejét úgy, hogy mindenre jusson. A reggeli tanórák után egy kis pihenő következik, majd egykor már zongoraórája van. Utána következnek a házi feladatok, majd gyakorlás, fél hatkor pedig a hegedűóra. És mindezek után jön a jégkorongedzés, amire bizony nem mindig ér el, vallja be töredelmesen. Ezt követi még egyórás gyakorlás.
– Hat és fél, hét éves lehettem, amikor a területi, megyei versenyeken az első sikerek jöttek. 2011 decemberében nyertem meg kiemelt nívódíjjal az első országos zongoraversenyt, ekkor voltam nyolc éves. Nálam három évvel nagyobbakkal is versenyeztem. Utána két évvel megnyertem a Nyíregyházi Országos Zongoraversenyt, majd 2013-ban a Ferenczy György Zongoraversenyt.
Ezeket követték a külföldi fellépések, versenyek. Misi 2013-ban a Római Nemzetközi Mozart Zongoraversenyen elnyerte az előadók nagydíját és első helyezést ért el. De mindezek a sikerek sokáig csak szűk szakmai körökben voltak ismertek. Boros Misi a magyar közismertségét leginkább a Virtuózok című vetélkedőnek köszönheti. A 2014 őszén válogatókkal elkezdődött sorozaton mintegy kétezren indultak. A tévé nyilvánossága elé már csak kilencvenen jutottak. A nagyközönség a verseny elő- és középdöntőit felvételről látta. Csak a döntő „ment élőben”, árulta el a kulisszatitkokat Misi. Rávalló szerénységgel csak egy félmondat erejéig említi meg, hogy a korosztályában ő győzött. Csak ezután következett a „ráadás” a három korosztály képviselőjének a vetélkedése.
– Nagyon jól esett, amikor Némethy Attila tanár úr, a zsűri tagja, azt mondta nekem, hogy a Fricsektől, Frédéric Chopintől kaptam egy levelet, amiben azt írta, hogy pontosan így képzelte el az általa írt darab eljátszását. Egyébként két kedvenc zeneszerzőm van: Mozart és Chopin. A magyarok közöl pedig Bartók és Liszt a kedvencem, ők a legnagyobbak. Maradok a klasszikusoknál.
A hírnév kötelez. Misi a Virtuózok megnyerése után több felkérésnek tett eleget. Ez év januárjában a virtuózok egy közös koncerten léptek fel. Mindhárman kaptak meghívót egy-egy külföldi koncertre. Misi New Yorkban lépett fel 2700 fős közönség előtt. A nyertesek továbbá lehetőséget kaptak egy-egy lemez kiadására is. Misi, ifjú kora ellenére éretten mérlegeli a lehetőségeket.
– További terveim? Zongoraművész szeretnék lenni. A szüleimnek is nagyon sokat köszönhetek. Ők visznek-hoznak a koncertjeimre, ők vállalják magukra a felmerülő költségeket is. A Liszt Ferenc Zeneakadémia felajánlotta a különleges tehetségek osztályában való továbbtanulást, ez számomra nagyon nagy megtiszteltetés volt. De nyolcadikos koromig, még két évet itt szeretnék Pécsett, a Jókaiban továbbtanulni. Utána talán jöhet Budapest is.
Az elbeszélgetés óta hosszabb idő telt el. Azóta Misi már többször, több helyen lépett fel egyedül és mások társaságában. A suliban pedig megmaradt annak, aki volt. Kedves kiskamasznak. Csak a tanárai tudják, hogy egy tehetséges tanuló ül óráikon. De ők már most is büszkék reája. Itt és talán oda túl is.
(A képek forrása: Boros Misi Facebook-oldala)
Szóljon hozzá!