A huszadik század legnagyobb tömegeket megmozgató művészeti ága a film volt. A közönség kezdetben alkalmi vetítőtermekben, cirkuszi sátrakban tekinthette meg a filmeket. Az első, kifejezetten filmvetítés céljaira kialakított mozi 1896-ban nyílt meg az amerikai New Orleans-ben. A moziépítési láz az Egyesült Államokban az 1910-es években szökött fel; a New Yorkban megnyílt filmszínházpalota, a Mark Strand Theater mintáján sajátos filmszínház-építészeti stílusjegyek alakultak ki. Az elkövetkező évtizedekben, ahogy a filmek és a filmszínházak mind népszerűbbé váltak a közönség körében, s a tömegtermeléssé váló filmgyártás is egyre inkább képes volt a keresletet kielégíteni, sorra alakultak a mozihálózatok és nyíltak a filmszínházak.
A nagyjából hetven éven át tartó dicsőséges időszak az 1980-as években tört meg, a házi VHS videotechnika és a kábeltelevíziózás elterjedésével. Világszerte egyre több patinás filmszínház zárt be. A moziipar a túlélés esélyét a több vetítőtermes filmszínházakban, valamint a technikailag korszerű video- és hangtechnika telepítésében vélte megtalálni, azonban a kalózkodás és az otthoni mozizás terjedése miatt egyre nehezebb megvalósítani a gazdaságos filmszínház-üzemeltetést.
A bezárt és magára hagyott moziépületek mára a múlt porlepte szépségeit kereső fotográfusok kedvelt célterületeivé váltak. A fényképeken látható, romjaikban is megkapó látványt nyújtó mozitermek egy letűnt kor dicsőségét hirdetik.
A képek forrása: afterthefinalcurtain.net
Hozzászólások