Jelentős irodalmi-kulturális esemény színhelye volt a pécsi Irgalmasok utcájában található Libri Könyvesbolt. A PTE ETK Hagyományos Kínai Orvoslás Konfuciusz Intézetének író-olvasó találkozóját abból az alkalomból tartották, hogy a Libri Könyvkiadó megjelentette magyarul Xue Yanping kínai írónő 21 gramm szerelem című regényét, Nagy Mariann fordításában. A 2014-ben napvilágot látott regényt – amely Kínában is fontos műnek számít a kortárs irodalom legújabb alkotásai között – 2015 június 9-én mutatták be, az Ünnepi Könyvhéthez és a POSZT-hoz is kötődve. Füzes János bemutatása után párbeszéd alakult ki a jelenlevő tolmács segítségével az írónő és az érdeklődők között.
Xue Yanping Pekingben született 1957-ben, a kulturális forradalom után az elsők között jutott egyetemre irodalom szakon. 2012-ben Lao-Sö-díjjal jutalmazták Lazurkő című regényéért, amely a pekingi Tiltott Város közelében élő ősi közösség, illetve a hutongok zárt világát bemutató könyv. Rangos folyóirat főszerkesztője is volt, hét regénye, egy novelláskötete és esszégyűjteménye jelenet meg, a 21 gramm az eredeti után először német fordításban. Néhány éve él Magyarországon, férje magyar. Írásaiban főként az élet árnyoldalait ábrázolja.
A szerelem az örökkévalósgot, a halhatatlanságot keresi, a kiutat a halálfélelemből, a túlélést a szeretteink lelkében annak teljes 21 grammnyi „súlyával” A 21 gramm szerelem címe ellenére nem csak a lélek súlyával egyenlő szerelemről szól, Xue Yanping regényének főhőse elvált, munkanélküli, az életbe belefáradt nő, akinek váratlanul halálos kórral kell szembenéznie. A halálfélelem árnyékában tapasztalja meg az érzést, amely felszabadítja az elmúlás közelsége miatti szorongás és a betegsége okozta fájdalom alól. Lelke csordultig telik szerelemmel, a lélek képlékeny tüneményével, miközben a hús-vér testet elviselhetetlen fájdalom gyötri. Ilyen érzés a halálos szerelem, amelyet a halált is legyőző örökkévalóság emel a magasba…
Xue Yanping és Oberten János
A 21 gramm szerelem című regény a legújabb trendeket tükrözi, az 1990 óta Kínában megjelenő testirodalom képviselője. A testirodalom a nyugati feminizmus valamiféle kivetülése, jellegzetesen női dolog, és nem is csak a test, inkább a testtudat, a saját test élményének az irodalma. Az eddigi szemérmes bemutatásmódokhoz képest ez teljesen újszerű, sokszor profán, szókimondó, egyfajta „leleplezése” a női testnek. Európában a XVIII-XIX. századi irodalom feladata volt ez, és persze szentimentalista, érzelmes töltete volt. A hagyománytisztelő, férfiak által uralt kínai irodalomban viszont ez a jelenség összekapcsolódik a korunkra jellemző test-élménnyel, a külsőségek dominanciájával, az elhidegülés, elidegenedés élményével.
Nagy érdeklődés kísérte a könyvbemutatót
Éppen ezért válik erősen fontossá a helyszín, figyelmeztet a fordító. A szereplő nem egyszerűen kínai: ő pekingi. Peking pedig lélegző, élő valóság, ahol az emberrel (értsd: a nővel) szemben kemény elvárásokat támasztanak. Ebben a világban nem könnyű nőnek lenni: nem szabad megöregedni, elhanyagolni magad, mert kimaradsz mindenből, és végképp nem szabad megbetegedni – ez valami olyan „bűn”, amiért nem jár bocsánat. Az egészségesek, a nagy akarások, a zsúfoltság és a törtetés városában csak a szépség és az egészség, csak a győzelem vált ki elismerést. A betegség szégyellni való kudarc, amit az utolsó pillanatig rejtegetni kell. Nem csak az emberek megvetésével, sajnálkozásával kell számolni: a főhős Xin Ping úgy érzi, maga a város veti ki magából, mint megemészthetetlen, fertőző rosszat.
A beszélgetésen arra a felvetésre, hogy a regényben képet kapunk-e a mai Kínáról, a mai kínai nőről, az írónő azt felelte, a szerelem mindenütt a világon egyforma, azaz betölti az egész lelket.
A regény érdekes módon Xue vallomásával kezdődik, amelyben benne szerepel Magyarország, Budapest iránti szeretete is, és a kínaiból fordító utószava zárja, amelyet a könyv elolvasása után érdemes újra olvasni, mert elrendezi bennünk a gondolatokat és a felkavart lelkünket helyre teszi. Több, mint ezer éve élt költő sorai jutnak eszünkbe.
„Ha szeretünk, még a por is aranyló,
békés a a fű és minden víz aranytó
s leng a rózsa szellős alkonyatban …”
(Tu Mu: Az aranyvölgy kertje, Kosztolányi Dezső fodítása)
Hozzászólások