Olykor egy előadásért érdemes ellátogatni egy színházi fesztiválra. Idén a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján a Kassai Thália Színház előadása volt ilyen. Kerékgyártó István 2012-ben írt Rükverc regényét, amely 2014-ben németül is megjelent Rückwarts címmel, 2014-ben a kassai színház műsorra tűzte Czajlik József rendezésében, miután az író az eredetileg a Magyarországon „játszódó” cselekményt Kassa történelméhez igazította, a tragikomédiát Márai Sándor címét parodizálva alcímként: Egy (lecsúszott) polgár vallomásai-nak nevezte.
Fotó: Thália Színház, Kassa
A bemutatott időszak egy emberélet, visszafelé pörgetve, 2013-tól Kassa Európa Kulturális Fővárosától 1953-ig Sztálin haláláig. Az első időpont az előadásban a főhős, Vidra Zsolt hajléktalan halála, a második a befejezés: születése, azaz egy egész élet „fiatalodik vissza”. Mondhatnánk született vesztes, körülményeinek, rossz döntéseinek áldozata. Az azonosítatlan, immár kihűlt hulla boncolása a fizikai sebeket találja, a darabbeli „nyomozás” előbb a hajléktalanok világába visz el, majd az újgazdagok off-shore üzletemberek által való megalázásba, a méltóság teljes elvesztésével, amikor kutyaeledelt etetnek az éhes emberrel, akit éjszakai portásként is kirúgtak az állásából, agyonfroclizott pincérként sem maradhatott. A történelmi folyamatokban is átejtik, privatizálási papírt íratnak alá vele, amely után elzavarják, majd pénzért emberre támad. Családi élete is lúzerként zajlik, feleségét rajtakapja csaláson, anyját félig szenilisen egy macska társaságában, még előtte anyját idegen férfivel közösülni látta. Apja szinte mindig börtönben ül, Zsolt fiatalkorában a karácsonyt a beszélőn ünnepli anyjával. Illegálisan kamionon húsárukihordó szerelmes fiú, „majd” előtte elhanyagolt gyermek. Az iskolában véletlenül neki ajándékozott toll ellopásával gyanúsítják, rásütik a tolvaj bélyeget. Az előadás csúcspontja a befejezés előtt: az anya nyílt színen próbálja a legintimebb módon elhajtani a tolvaj, börtöntöltelék, „kurvapecér” apa gyerekét, nem sikerül, a bábaasszony szerint „ha ennyire akar megszületni, jó élete lesz”. Hát minden, csak nem az. Felrémlik előttünk az első jelenet az előadásból, a parkban talált letakart holtteste. Közben történelmi események vannak jelen a háttérben: 2013-ban a kulturális főváros Kassa, 2004-ben Szlovákia csatlakozik az Európa Unióhoz, miután 1993-ban megalakult, és persze ott van 1968, a Varsói Szerződés bevonuása, Dubček, és így tovább 1953-ig, a Generalisszimusz haláláig.
Az előadás látlelete egy konkrét régiónak és általában a hajléktalanná „lecsúszásnak”, ami lehet munkahelyvesztés, válást követő iszákosság, talajvesztés következménye. Társadalmi szempontból a másik végletet is látjuk: a maffiózók világát a szocialista idők egy-egy jellegztes mozzanatát. Vidra hibázott, rosszul választott, kissé anarchista is volt, mint minden boldogságot kereső ember.
Magánbűnök, közerkölcsök? Sorstragédia, sorscsapás? Azonosulni a főhőssel? Mi is kerülhetünk ilyen helyzetbe testben, lélekben összetört hajléktalanná?
Hozzászólások