A Mai Manó Ház „Ritkán látott képek” sorozatának 3. kiállításán André Kertész életművének különleges darabjait tárja a látogatók elé.
A Kincses Károly és Spéder Zsófia kurátorok által összeállított kiállítási anyag arra a 119 fotóra épül, melyet a magyar származású művész 1984-ben, utolsó hazalátogatása alkalmával adományozott a szigetbecsei André Kertész Emlékmúzeumnak. A tárlat – mely jelentősen hozzájárul a világhírű fotóművész életművének alaposabb megismeréséhez – a fotók mellett számos egyéb kuriózumot mutat be: egy művésszel készített portréfilmet, dokumentumokat, interjúkat, pályatársak, tanítványok André Kertészről készített felvételeit és visszaemlékezéseit.
A budapesti születésű André Kertész életében fontos helyet töltött be Szigetbecse, ahol – nagybátyja házában – gyermekkorának nyarait töltötte. Ez a Ráckevei-Duna holtága mellett fekvő, kis falu, mely a művész indulását, sőt egész látásmódját alapvetően meghatározta. Visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a szigetbecsei élményekből nem csupán az első inspirációkat merítette, de e helynek köszönhette a fotográfia iránti elköteleződését is. Hatéves volt – olvashatjuk a galéria falára írt vallomásában –, mikor nagybátyja padlásán rátalált azokra a fametszetekkel illusztrált magazinokra, melyek nyomán elhatározta: egyszer ő is ilyeneket készít majd – fényképekből. Habár innentől kezdve, az első gép megvásárlására még sok évet kellett várni, a leendő művész addig is „fejben komponálta” a képeket.
A tárlat személyes hangvételét mintegy előrevetíti az első terem hatalmas molinóján a művész kézírásában olvasható felirat, mely megejtő vallomással fogadja a látogatót: „Itt vagyok a gyerekkori emlékeim legdrágább helyén és fájó szívvel gondolok azokra a gyönyörű emlékekre, amik ide kötnek.” (André Kertész, Szigetbecse, 1984. március 13.)
Ez a fajta bensőséges hangulat kíséri végig a látogatót valamennyi teremben, ahol – a falakon kifüggesztett vallomásoknak, gondolattöredékeknek és a személyes élményrétegeket, kötődéseket feltáró képaláírásoknak köszönhetően – úgy érezhetjük, részesei lehetünk ennek a különleges alkotói világnak.
A tárlaton a kevésbé ismert alkotások mellett emblematikus fotókat látunk. (Úgy, mint az Édes álmot, a Falusi Magdolnát, az Anyám kezét, a művész Jenő öccséről készített képeit, köztük a Szabadban táncoló férfit vagy az Ikaroszt, majd az esztergomi gyógykezelése alatt készült, híres víz alatti felvételeket.)
Az első terem zömében 1910 körüli fotókat mutat be: békebeli nyugalmat árasztó tájképeket, „jellegzetes” pusztai életképeket, a művész életének meghatározó szereplőit és egy izgalmas, Kertész Jenő által készített fotót az itatóvályút átugró, fiatal Kertész Andorról.
A következő kiállító térben a szigetbecsei helyszínek mellett fővárosi színterek bukkannak fel, majd az I. világháború pillanatképei: egyszerre tárgyilagos és egyszersmind drámai helyzetjelentések a frontvonalról. (Levélíró katona, Enyelgés a front mögött, Ütközet előtt Lengyelországban)
Majd az egykori, hírnevet hozó, párizsi fotók – már egy másik világ, egy másik valóság hírnökei. A pusztai tájakat, egyszerű, paraszti életmódot megörökítő képeknek mintegy ellenpontozásaként hatnak ezek a franciaországi és New York-i felvételek, melyek látásmódjában mégis ott lapul az a szigetbecséről hozott szemléletmód és élményréteg, ami forrásként később mindenhová magával kísérte a művészt.
„..Később, akár Franciaországban, vagy New Yorkban fényképeztem tájat vagy embert, a becsei táj és a becsei emberek születtek újjá minden képben.”
A kiállítás október 31-ig tekinthető meg.
Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház
1065 Budapest-Terézváros, Nagymező utca 20.
Nyitva minden nap: 11.00 – 19.00
———
A fotókat az André Kertész Emlékmúzeum bocsátotta a szerző rendelkezésére. A cikk korábban megjelent a Design magazin web-oldalán.
A népligeti cirkusz előtt
A vak muzsikus
Barátok
Árnyékos önarckép
Visszatükröződés
Hozzászólások