A vézna ágak nem fáznak
tömött bundákat ráznak
s a pucér út
gyönyörű pamut
kabátot kapott.
– Az éjjel fagyott –
És parányi könnyek
pillegve jönnek
a vállamra ülnek
a hajamra ülnek
s fehér vagyok mint a tájék
– ha még egyszer arra járnék
hol havat gyúrtunk apámmal
kisfiú fehér sapkával
hóembert répaorral
szemet szénnel, bajuszt korommal…
Első karácsony, első szó
azt mondják olyan csudajó
olyan kedves voltam akkor
mintha éppen a magasból
jöttem volna: hópehely
Ó hol vagy kiskomám, hol?
Felelj!
Szóljon hozzá!