Imolay Lenkey István Gömörhöz való kötődését nemcsak a tájegység költőjét, Tompa Mihályt ábrázoló, nevére készült ex libriseknek sokasága, hanem a gyűjteményéből szervezett gömöri kisgrafikai kiállítások – melynek anyagát a putnoki Holló László Galériának adományozta – jelzi. Hanem az is, hogy a költő emlékét a mohácsi HegyiBeszédesek Baráti Társaságában is ébren tartja és a kiadványaik sorában már két kisebb kiadványt is közreadott a Társaság tagjainak közreműködésével: Az én Tompa Mihályom (2007) és Tompa Mihály tizenöt verse (2012) címmel. De fémjelzi az is, hogy közel egy évtizede elkezdett nagyívű vállalkozása, Tompa Mihály teljességre törekvő bibliográfiájának adatgyűjtése, szerkesztése, amit a költő születésének 200. évfordulójára (2017) szeretne közreadni. Mindezek mellett volt ideje, kedve lelkesültsége ezt a reprezentatív kiadványt megszerkeszteni. Nemcsak szerkeszteni – mint előszavában a Gömöri múlt és jelen című kiadványsorozat szerkesztője, Zsuponyóné Ujváry Mária írja: „fáradságot nem kímélő szervező, a megvalósítást elősegítő több éven át végzett munkájával” a kiadást elősegítette.
Valljuk be, Tompa Mihály virágregéi ma már aligha közismertek az olvasóközönség körében, pedig egykor nyolc kiadásban is megjelentették. Ezért is örvendetes, hogy Sándorné Gyurcsik Erika és Imolay Lenkey István bevezető tanulmányukban részletesen elemzik, méltatják a művet, kiadástörténetét, a költőnek a természethez kötődő kapcsolatát. Idézve a Virágregék kritikai fogadtatását. Tárgyilagosan és elfogulatlanul szólnak arról, hogy a költő regélő kedve, virág- és természetszeretete, képzeletének gazdagsága miként teremtette meg a virágregéket, melyek „…meséje, hol egyszerűbb, hol gazdagabb. Hangnemükben, formájukban nagy a változatosság: az életképektől a balladás rémhistóriáig. A virágok gondolkozni, érezni képes lényekként jelennek meg, alkalmasak, hogy példázatokban szerepeljenek, legtöbbjüknek jelképes értelmük van. Ám ezek a jelképek, metaforák néha túlírtak. Mindemellett a virágénekek epikai érdeme kevés: terjedelmességükkel a mondanivaló elvesz vagy aligha bogozható ki, viszont e gazdag és gyönyörű természetfestéseinek lírai értéke van.”
A lírai természetfestésnek – a szó szoros értelmében – vagyunk a tanúi a könyv egész oldalas illusztrációiban gyönyörködve. Repity Aranka akvarreljei nemcsak Tompa Mihály mindegyik költeményének címadó virágait jelenítik meg egy-egy táblán, hanem az azokban szereplőket is. Pl. Az ibolya álmai című regében a virág álmában a szebbnek vélt rózsává és liliommá változik. Így a költeményhez kapcsolódó akvarellen az ibolya mellett ezeket is megjeleníti. Összesen mintegy 100 virágot a legváltozatosabb, de mindig mesterien kiegyensúlyozott kompozíciókon. Ezt segítik elő a virágok alá, köré festett, a képnek szinte keretet adó halvány tónusok, a szitakötők, lepkék, bogarak, ha kell egy sirály, tájképi motívumok elrendezése egy-egy mű esetében. A rendkívül finoman megfogalmazott, színes illusztrációkkal válik a kötet a költészetet és művészetet egyenrangúan népszerűsítő albummá, amihez még hozzájárul az illusztrációk nemes ismeretterjesztő volta. Nem beszélve arról, hogy ki tudja milyen az izsóp, a halálfa, a kolokán. Ezért is örvendetes, hogy a kötet végén a regékben előforduló virágokról a latin és népi, tájegységi elnevezésükről is tájékozódhatunk.
Örvendetes az is, hogy a kötet végén méltatást olvashatunk – mondjuk ki bátran, a mű társszerzőjének – Repity Arankának életútjáról, munkásságáról, az akvarell sorozatról, melyek egyébként önállóan (akár egy kiállításon is) megállnák helyüket. Repity Aranka sokoldalúságát mi sem bizonyítja jobban, mint az itt látható önarcképe.
A kemény kötésű, A/4-esnél valamivel kisebb méretű kiadvány (album) nagy nyeresége könyvkiadásunknak. Minden elismerés a Tompa Mihály Gömöri Kulturális Egyesületé, amely a kötet közreadásával nagyban hozzájárult névadójának népszerűsítéséhez. És elismerés annak a mintegy 70, zömmel magánszemélynek, akik a kiadást támogatták. Ez a közösségi összefogás követendő példaként szolgálhat arra, hogy a közművelődési egyesületek milyen szerepet vállalhatnak nemzeti kulturális örökségünk megőrzésében, népszerűsítésében. (Gömörszőlős-Putnok, 2015. 115 lap, 38 tábla)
Hozzászólások