Gondok verekednek szemedben
Vér bugyborékol ki szádon
Miközben rekedten hörögsz
Átlátszó üveggolyók gurulnak le arcodról
Majd szétrobbannak benedvesedik bőröd
A töviskorona védi homlokodat gyengéden
Mögé írja mint anya gyermekét
Ó király Fából van a kereszt és jajgat
A napsugara csókot szárít szádra
Véres húsod legyek köpdösik
Hugyos szalmán térdel előtted anyád
Leborul csótányok rágják haját Mária veled van
A szögek kipotyognak a keresztről
Leválnak tenyeredről képzelet
De hitünk betapasztja mindenkinek muszáj
Reménnyel köti meg élned kell
Bennünk örökre olthatatlan
Kifeszülve szememben könyörög szívemben
Szóljon hozzá!