Mély derengés az Őszköszöntő tárlat képein
Az Escort Tourist Sopron arról nevezetes, hogy nem csak utazási irodát és ajándékboltot tart fenn Sopronban, de galériaként is működik, sőt belekóstol a könyvkiadásba is. A művészetek alázatos hitű szolgálója Krisch Magdolna irodavezető már egy éve rendez kiállításokat soproni képzőművészek alkotásaiból az Orsolya tér 4. alatti iroda és galéria helyiségben. Láthattunk már itt kedves és ígéretes gyermekrajzokat is, sőt, mint a Német Kisebbségi Önkormányzat képviselője, szervezőmunkájának eredményeként Burgenland is bemutatkozott sokszínű programmal.
Az erdők-vizek szerelmesét, Taschner Frigyest, Sopronban élő nyugdíjas tanárt és festőt már nem kell bemutatni a Hetedhéthatár olvasóinak. Olvashattak lapjainkon a festő pécsi egyéni kiállításáról az elmúlt évben, és többször találkoztak szófestményeivel, azaz verseivel is, legutóbb éppen az augusztus 29-ei számban.
Szeptember 19-én az Escort Utazási Iroda Galériájában rendezett egyéni, „Őszköszöntő” kiállítás megnyitóján Simon Ferenc a jó barát, tanár- és sajátos színes grafikáiról ismert festőtárs mesélte a megjelenteknek, hogyan járják együtt az erdőt, szereznek el nem múló élményeket a soproni fenyvesekben, tölgyesekben és a friss vízű patakok sodrása mentén, hogyan áll meg egy-egy ponton Taschner Frigyes, meglátva egy új kép, képrészlet lényegét, színhatását, amely majd tolla alól formákban vagy szavakban kiszalad. A megjelenített harmóniát aztán a festő és a költő is megmutatja közönségének. Simon Ferenc utalt lapunkra, az abban megjelent Nyírfák a fényben című verset idézte a kiállítás képei elé. Kedves bevezetője után Grabner József, az 1996. évben „Civitas fidelissima 75” Sopron-díjat kapott soproni festőművész nyitotta meg a tematikus tárlatot. Az alkotó munkálkodását ekként látta: „Ezek a képek nem egy konkrét helyszínt, hanem egy képi visszaemlékezést tükröznek. Egyszerű, meghitt környezet végtelen nyugalmát és harmóniáját árasztják. Áhítattal, gyengéd szeretettel formálja a mélységes csendből előtűnő álomszerű jelenést… Taschner Frigyes a számtalan szemlélődésből leszűrt megfigyelést kristályosította kompozícióba ezekben az alkotásokban… Még ki kell emelni az őszi táj, az elmúlás csendes sejtelmét. A sugárzó őszies színvilágban különös szerepet játszó a lágy árnyalatokban megjelenő sárga-kék kontrasztokban a melankólikus, dekoratív, egyben naturalisztikus hatásból a mély derengés, mely szórt fényben is intenzíven érvényesül. … a múlékonyság mögött ott érezzük a táj lelkének különös örökkévalóságát.”
A megnyitó után az elhangzott gondolatokkal időztünk el egy-egy kép: az „Október végén” erzsébet-kerti, földrehajló, sárgásan-bronz ága, az „Ösvény” beszűrődő napfénye, az „Alkony” tóparti magánya, az „Ellenfényben” túloldali fénnyel megidézett örökfa sziluettjei, és a „Rozsdállik már…” a verset idézően rőt leveleitől délceg törzzsel vetkező tölgyei előtt.
Szóljon hozzá!