2016. november 11-én nyílt meg a pécsi Zarándok Galériában Nőt Béla képzőművész kiállítása. A tárlat megnyitóján Bognár Rudolf, a galéria vezetője köszöntötte az egybegyűlteket, majd Durovics Dóra harmonikajátékkal kápráztatta el a hallgatóságot. A kiállítást Komlós Attila nyitotta meg, beszédének szerkesztett változatát az alábbiakban közöljük.
*
Durovics Dóra
Szeretettel köszöntöm Önöket Nőt Béla Asszociáció című kiállításának megnyitóján!
Az asszociáció összekapcsoló lelki folyamat, amelyben egy látott kép egy másik emlékképet, fogalmat vagy gondolatot idéz fel. A meghallgatott zene, az elolvasott irodalmi mű, egy regény, egy történet asszociációt indít el bennünk.
Nőt Béla kiállítása, ahogy címe is jelzi, asszociációkat ébreszt a szemlélőben, a művek emlékképeket idéznek fel bennünk. A kiállított művek mindannyiunkban ajtókat nyitnak meg, gondolatokat, történeteket, embereket, régi barátságokat, közösen átélt emlékeket, illatokat, ízeket idéznek fel. Egy régi kirándulás, egy utazás, vagy egy zarándoklat emlékeit.
*
Örkény István: Az élet értelme
Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú. Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú. Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú. Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag, mint tudjuk, mellékes, harmadrangú valami. Hát akkor mi? Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára.
Nőt Béla festménye
A zarándoklat mint egyetemes, felekezet fölötti jelenség utazást, útonlétet jelent, innen oda menni: elindulni, menni, megérkezni hazatérni; távolodni, közeledni, visszatérni. A turista és a zarándok is úton jár, közben élményeket, tapasztalatokat szerez. Fel a hegyre, le a völgybe. Egyedül vagy társakkal. Közben találkozik olyan emberekkel, akikkel egy darabig közös az útja, de olyanokkal is, akik szemben haladnak. A turista és a zarándok is nekivág az ismeretlennek, feladja a megszokott kényelmet, és megérkezik a kitűzött célhoz. Ugyanakkor ez az út csak olyan, mint a „madzag a paprikakoszorúban”, hiszen a kiránduló, a turista, a menekült is úton van, mégsem zarándok. A szándék, a lelkület teszi a dolgokat azzá, amik. A zarándokot nem a kíváncsiság vezeti. A zarándoklat az egész embert érinti, a testet, a lelket, a szellemet egyaránt.
A zarándoklat elsősorban egyénre korlátozódik. A zarándok egyedül megy; a kapcsolat – még ha csoportosan, társakkal is halad útján – mégsem a társak irányába jelenik meg, hanem a belső világa irányába. A belső világ kulcsa a hit. Ami lehet vallásos hit, de bármi. Mindenki hisz valamiben. Az ateista is – ő abban hisz, hogy isten nem létezik.
Komlós Attila, Nőt Béla és a közönség egy része
A zarándok, tartozzon bármelyik valláshoz is, azzal, hogy elindul, távolodik az otthontól, bizonyos értelemben régi énjétől és gondjaitól is eltávolodik. Közeledik a „szenthez”, a „nálánál nagyobbhoz”, s a Vele való találkozásban megtalálja a jobbik énjét. A különböző vallási rítusok és eszközök segítségével megtisztul, föloldozódik, megerősödik. Így indul hazafelé: megerősödve, megváltozott gondolkodásmóddal; a problémái átértékelődnek s így lehetősége van arra, hogy az otthoni gondjait megoldja, önmagát jobban elfogadja.
A zarándoklat élményét a katarzis szóval lehet leírni leginkább. Maga a katarzis megtisztulást, tűz általi tisztulást jelent, ami arra utal, hogy az ember − általában a művészetek segítségével − találkozik a „széppel” és eközben mintegy új dimenzióba lép át. Az, aki már átélt ilyen katarzist, tudja, hogy az olyan, mint a tűz égetése.
*
A közönség
Fiedler Ferenc, a szabad asszociáció művésze így fogalmaz: „Ha egy műtárgy lelkesedést vált ki, elérte célját, ha nem, csak dekoráció marad. Igazán csak akkor létezik, ha kapcsolata van a szemlélővel. A kép nem a vásznon van, hanem a vászon és a szemlélő között.” Ez a művészet lényege, legyen szó festészetről, fotográfiáról, irodalomról, színházról. A művészet feladata a gondolatébresztés, a szellem munkára bírása. Egy mű megtekintése, annak felfedezése, tudatos befogadása energiát igénylő munka. Nőt Béla itt bemutatott művei képesek arra, hogy lelkesedést, katarzist váltsanak ki a szemlélőben. Megnyitják az utat a gondolkodás előtt, akár egy-egy zarándokút emlékeit villantják fel, akár az őszinte emberi értékeket, vagy a példaképünk, mesterünk iránti tisztelet érzését − jelen esetben Nőt Béla Gerzson Pál munkássága előtt tisztelgő műveire gondolok. Mi mindannyian, akik ma itt összegyűltünk, valódi értékekről beszélgethetünk Nőt Béla munkáit megtekintve, és gazdagabban térhetünk haza.
A kiállítást ezennel megnyitom.
Források:
Asszociáció – Wikiszótár
Mitől zarándoklat a zarándoklat?
Gaál Tamás: Fiedler Ferenc, a szabad asszociáció művésze
*
A kiállítás ingyenesen látogatható 2016. december 1-ig, hétfőtől szombatig 11-18 óra között; november 27-én és december 4-én vasárnap is!
Cím: Pécs, Jókai tér 4.
Facebook
Hozzászólások