Láttam az álmodat!
A függönyt elhúztam, hogy
ablakot nyissak világodra,
hogy felfedezzem mi zajlik
erdőid, óceánjaid mélyén,
szigeteid szélén köveket gyűjtök,
ahol a víz a partot mossa,
szórom tenyeremből a homokot,
mint lágy szellő a fényt az esőben
a szivárványra, ahonnan színek
csepegnek a szemembe és ízük,
mint a szerelem, édes minden
cseppje, amit ad nekem,
szeretem, mert szeretem, ahogy
szeretni lehet egy virág illatát,
egy találkozás pillanatát, a bánat
örömét, az öröm bánatát,
a madarak dalát, a régmúlt idők
gondolatát, téged, akiért újra élek
szívem rácsai mögött, és ha üzenetet
küldök a széllel, hogy boldog vagyok,
akkor ő útra kél feléd, füledbe dalol,
s hallod valahol ahogy énekel és majd
szépen csendben megérint
s mellőled elreppen.
Hozzászólások