Hans-Jürgen Taschentücher a húszas éveit tiporta és szerette a nőket, akiknél sajnos nem volt sok szerencséje. Túltengő vágyait csillapítani igyekezvén, olcsó bordélyházakat látogatott többnyire rendszeresen. A vétkezdében – ahogy ő nevezte a piroslámpás intézményt – kiöregedett, nyugdíjra készülődő örömlányok részesítették kétes értékű gyönyörökben. Természetesen Hans-Jürgen is többre vágyott, ámde márkás lányokra nem tellett a munkanélküli segélyből.
Így hát kapóra jött neki az a szexutalvány, amit a Zöld Párt harcolt ki a Bundástágban, hogy rászorulók se maradjanak ki az emberi jogok biztosította nemi életből. Háziorvosát régről ismerte, nem is okozott gondot a recept beszerzése. A Rammeinamtnál sem akadékoskodtak, percek alatt megkapta az ötven eurós utalványt.
Boldogan rohant a közeli bordellóba, ám óriási csalódás érte, mert mint kiderült, a legfelkapottabb és legszebb lány, Hannelore, kevesellte az ötven eurót, neki kétszázat kellett fizetni.
Vissza hát a dokihoz újabb receptért. A doki azonban sajnálattal közölte vele, hogy várnia kell, mert az idevonatkozó törvények alapján minden rászoruló havonta csak egy utalványt igényelhet. Hans-Jürgen elégedetlenül morogva távozott a dokitól, s közben szídta a Zöld Párt elnökét, akinek – a jelek szerint – elég havonta egyszer kielégülni, s ugyanezt várja el másoktól is.
Napokig töprengett, mitévő legyen, s a nagyszerűnek ítélt ötlet akkor villant az agyába, amikor drága jó édesanyját látogatta meg a városszéli Altenheimban. Nézte az aggastyánokat, s közben arra gondolt, ezek a szerencsétlen idős emberek is rászorulhatnak egy kis nemi kalandra. Hiszen egy ilyen vállalkozás nem mindegyiket sodorná a csőd szélére.
Elképzelését tett követte. Két nap alatt sikerült is rábeszélnie tíz öregurat, hogy keressék fel kezelőorvosukat és írassanak fel vele egy-egy szexutalványt. Előbb persze mindegyik ódzkodott, hogy ugyan mit is kezdhetnének ők egy ilyen értékjeggyel, amikor hímtagjuk már évekkel korábban kilépett a klubból. De a beígért üveg bor, amit cserébe kapnak a kuponért, megtette hatását.
Az Altenheim orvosa előbb csodálkozott a hirtelen támadt igényeken, ám később már csak a vállát vonogatta, sőt még Viagrát is felírt pácienseinek. Tulajdonképpen még örült is, hogy hozzájárulhat rég kihunyt álmok felélesztéséhez.
Az aggastyánok nagy dáridót csaptak a birtokukba került borok révén. Kettő közülük az alkohol hatására még a szexutalványt is vissza akarta követelni, annyira hittek váratlanul feléledt férfiasságukban. Szerencsére társaik lebeszélték őket a reménytelen ábrándokról, és Hans-Jürgen tíz szexutalvánnyal a zsebében távozhatott az idősek otthohonából.
Útja egyenesen a bordellóba vezetett. Soha nem képzelt élményben volt része, csak azt sajnálta, hogy a bordélyötperc jóval rövidebb a borbélyötpercnél. Az élvezeteknek a minősége, tartalma, s nem pedig az időtartama számít, vigasztalta magát. Sajnálta, hogy három nap alatt elélvezte kuponjait, pedig már Hannelore is kezdte hinni, egy új törzsvendégre tett szert.
Mit vol mit tenni, újra fel kellett keresni az idősek otthonát, ahol az öregurak arról tájékoztatták, hogy az orvos nekik is csak havonta egyszer írja fel a szexreceptet, jöjjön tehát egy hónap múlva.
Hans-Jürgen csalódottan távozni akart, amikor az egyik dáma félrehívta, s közölte vele, forduljon bizalommal Fridához, neki van szexutalványa.
Frida hetven körüli úrhölgy volt, aki rendszeresen ápolta magát, s bármikor letagadhatott két hetet a valós korából. Vidáman fogadta Hans-Jürgen közeledését, s kérdésére rögtön rávágta, igen, három szexutalványt is őriz a retiküljében.
Hans-Jürgennek felcsillant a szeme, s mint vércse az apró madárra, csapott volna le azonnal az értékpapírokra.
– Megveszem – heveskedett Hans-Jürgen, de az idős hölgy csak a fejét ingatta.
– Nem eladó – mondta élveteg mosollyal az arcán. – Én szeretném felhasználni. Ha nagyon akarja, így is hozzájuthat.
Az Altenheim lakói elhűlve néztek Hans-Jürgen után, mert az úgy viharzott ki az épületből, mint aki egyszerre hat nyúlcipőt húzott a lábára. Hosszú ideig még a környéken sem látták.
Hozzászólások