Jegyzetek – 14.
Tavaly volt a Batthyány év, vagyis az első felelős magyar miniszterelnök születésének 200. évfordulója. Ennek alkalmából szobrot terveztek felállítani a budai Batthyány téren. Sokan rosszallják, hogy a műalkotás még mindig nem került tervezett helyére. Nem értem a sürgetőket, akik szerint ez a dolog érthetetlen, miért nem lehetett időben felavatni azt a szobrot? Miért nem, miért nem? Tudni illik, a sürgetés kapkodáshoz vezet, kapkodásból márpedig soha semmi jó nem származik. Arról nem is beszélve, hogy mindenféle noszogatás, sürgetés felesleges stresszhatással jár, amire viszont senkinek sincs szüksége. Bizonyított tény, hogy az az ember, aki állandó stressznek van kitéve, akaratlanul is megrövidíti életét. Feltételezem, senkibe sem szorult annyi rosszindulat, hogy akár a szobrászművész, akár a szervezők korai halálát kívánná. Én a magam részéről örülök is ennek a kényelmes és ráérős stílusnak, hiszen az élet nem arról szól, hogy hajszolják az embert. Amit mégsem értek, ha mi magyarok mindent ilyen kényelmesen csinálunk, miért van, hogy a korai elhalálozás világranglistáján mégis olyan előkelő helyet foglalunk el?
Hál’ istennek másban is jó helyen állunk. Nem én találtam ki, nagyon sok külfölditől hallottam már, hogy a magyar nők a legszebbek a világon. Nem vagyok vak, elhiszem nekik. Annál is inkább, mert ezt az állítást igazolja Bóda Ildikó is, aki egy éve elnyerte a Miss Universe címet, s amint hallom, a Seychelles szigeteken a világ legszebb testű nőjének szavazták. Biztos nem tévedésből. Mint olvastam az egyik hazai lapban, Bóna Ildikó nemsokára Kínában fogja reprezentálni kis hazánkat. Ott rendezik ugyanis azt a versenyt, amelynek győztese majd elmondhatja magáról, ő lett a turizmus királynője. Köztudott, hogy az ilyen és ehhez hasonló versenyekhez nem elég a csupasz szépség, valami tehetséget, ügyességet is fel kell a résztvevőknek mutatni. A lélegzetem is elállt, amikor azt olvastam, hogy a magyar szépségkirálynő egy futball-labdával akarja tehetségét bizonyítani, s ezáltal hazánkat is népszerűsíteni. Nagyon rossz választás, gondoltam rögtön. Az az idő régen elmúlt, amikor a futball-labda kapcsán automatikusan ránk, magyarokra gondolt a világ. Akkor is volt B-válogottunk, mint manapság. Az akkori jó eséllyel lépett pályára a világ bármely, akár A-válogatottjával szemben is. Ez a mostani meg azért B, mert a beválogatott játékosok zöme másodosztályban szerepel. Igaz külföldön, de mégiscsak másodosztályban. Még jó, hogy nem a hazaiban!
Szóval, alig kaptam levegőt. De ez csak egy percig tartott, mert a következő mondatban már azt írták, Bóda Ildikó elállt eredeti szándékától, s inkább csárdást fog táncolni azon a kínai vetélkedőn. Jól teszi. Ha ő lesz – amit egészséges sovinizmusból is remélek – a világ turizmusának királynője, talán rengeteg külföldi fogja majd hazánkban ropni a táncot, s minél jobb kedvre derülnek, annál több pénzt fognak szórni.
Csak futballmeccsre ne engedje őket senki!
Szóljon hozzá!