Barátaimtól többször hallottam – s remélem mindez nem vet rájuk rossz fényt -, hogy nemigen néznek az újságok címlapjaira, mert nap nap után, majdnem szóról szóra ugyanazt olvashatják. Háború itt, háború ott, ennyi meg annyi halott; egyik politikus szidja a másikat, vagy, ha nem, akkor meggondolatlanul ígérget fűt és fát; terroristák ezt meg ezt követték el. Szomorú, de kezd unalmassá válni.
Ha meg egy bulvárlapot veszünk a kezünkbe, amelynek címlapjáról az éppen népszerű sztárok mosolyognak ránk, akkor csak arról olvashatunk, ki kivel és mikor, kit csaltak meg és hogyan, mi történik a kulisszák mögött, s e hely legtöbb esetben a hálószobát jelenti. Lassan már ez is unalmas.
Nem tudom, ki mennyire figyelmesen olvassa az újságokat – ha egyáltalán a kezébe veszi -, de én rábukkantam egy-két hírre, ami kellőképpen színesíti az újságok palettáját, csakhogy ezeket nem a címlapon kell keresni, el vannak dugva a hirdetések között, ráadásul elég apró betűkkel vannak szedve, könnyen elkerülik az ember figyelmét.
Remélve, hogy nem untatom a kedves olvasót, átadnék egy csokorra valót ezekből az eldugott, ám mégis említésre méltó újságcikkekből.
Egy osztrák klinika, amelyet a termékenység előmozdítása céljából hoztak létre, nemrég nagy bajba került. Kifogytak ugyanis a spermából, aminél nagyobb katasztrófa egy ilyen jellegű klinikát már nem is érhet. Arról nem szól a fáma, kinek az agyából pattant ki, de – mint hasonló nagy bajban többnyire – most is támadt valakinek egy mentő ötlete. A thalheimi klinika az ötlet alapján a katonasághoz fordult segítségért. Ramona Schausberger, a klinika asszisztensnője az esetet követően ekképp nyilatkozott: „Egyszerűen hihetetlen volt a katonák reagálása felhívásunkra, mert azt követően tucatszámra jelentkeztek segítséget nyújtani. Azt hiszem, átütő sikert értünk el.”
Ez kétségbevonhatatlan, hiszen megtelt a spermabank.
Egy berlini munkaközvetítő iroda közelében található a Schulz és Társa néven bejegyzett bordélyház. Ez a jeles intézmény egy kissé szokatlan módon próbálta egyeztetni a kellemeset – ez esetben talán nem is a hasznossal, de a jótéteménnyel. Kiraktak ugyanis az ablakba egy táblát, melynek szövege munkanélkülieknek ajánlott fel – jelentős kedvezményt. Aki éppen állás nélkül van, az 20 euróért veheti igénybe a lányok szolgáltatásait. A bordélyház egyik, Gina nevű alkalmazottja a következőket mondotta az újságíróknak: „Alapjában véve ugyanazt a szolgáltatást nyújtjuk, amit bárki másnak, csupán a hosszú csevegések maradnak le. Ennyi pénzért nem engedhetjük meg, hogy az időt fecséreljük.”
Hja kérem! Az idő pénz. S bár a munkanélkülieknek bőven van idejük, pénztárcájuk, sajna, lapos. Azért még így is kapnak valamit.
A negyvenhét éves Colin Yeates négy évig tartó előkészület után nem akármilyen vállakozásra szánta el magát. Terve az volt, hogy a Falkland-szigetekről indulva körülbelül tíz és fél hónap alatt körbeevezi a Déli Sarkot, majd 18 500 kilométeres evezés után ugyanoda tér vissza. Hozzá is fogott vállalkozása végrehajtásához, ám alig evezett nyolcvan kilométert, amikor egy tengeri áramlat sziklához csapta csónakját. Az ötvenháromezer dolláros csónak – mondanunk sem kell – ripityára tört. Yeates úrnak egyetlen dolgot mindamellett sikerült megvalósítania nagyratörő tervéből: a Falkland-szigetekre tért vissza.
De ne maradjanak ki a politikusok sem. Jack Abramoff washingtoni lobbista a bíróság előtt tett beismerése szerint számtalan politikust és hivatalnokot vesztegetett meg az elmúlt években. Amikor e beismerés nyilvánosságra került, az amerikai kongresszus hatvanöt tagja tizennégyezer dollárt ajánlott fel jótékony célokra. Ennyi volt az az összeg, amennyivel Abramoff hozzájárult választási kampányukhoz. A jótékony célra felajánlott összeget Bush elnök még hatezer dollárral megtoldotta, a fent említett okokból kifolyólag. A The New Yorker szerint, ha ez a példa ragadós, az idei évben 21 millió dollárt is kaphatnak az amerikai jótékonysági szervezetek. Nem tudom, mennyi jutna a magyar intézményeknek, ha itthon is követnék ezt a példát?
Végezetül hadd csináljak ingyen reklámot egy japán cégnek – megérdemli. A fürdőszoba-berendezéseket gyártó, Toto nevű japán vállalat Neorest márkanév alatt, ötezer dolláros áron automata vécét hozott forgalomba – egyelőre még csak Amerikában. Ez a távirányítóval felszerelt wc-kagyló csodákra képes. Teteje és fűthető ülőkéje automatikusan felnyílik és záródik, ha férfiember áll eléje megemelkedik a kívánt magasságra. Van beleszerelve egy mini bidé, hősugárzó-szárító, és természetesen automatikusan maga húzza le a vizet, s magától öblít. A cég egyik képviselője elismerte, hogy egyelőre még nem nagy a kereslet az új termék iránt, de bízik a jövőben. Mint ahogy mi is hisszük, hamarosan minden lakás ilyen vécével lesz felszerelve.
S ha már itt tartunk, megemlíteném még, hogy egy nemrég végzett felmérés szerint, hála a drótmentes kapcsolatteremtés lehetőségének, egyre több amerikai használja komputerét a vécén. Most már csak az a kérdés: mire?
*
Barátunk és szerzőtársunk kötete – Fortuna tenyerén címmel – nemrégiben jelent meg az Alterra Kiadó gondozásában. Az Írók Boltja honlapján Batári Gábor ajánlja a következő szavakkal az olvasók figyelmébe: „A Floridában élő szerző könyve, amit kezében tart az olvasó, prózai alkotás, realista novellák gyűjteménye. A realista jelző semmiképpen nem azt jelenti, hogy az író által papírra vetett dolgok megtörténtek, hanem azt, hogy a logika, a bizarr helyzetek és a véletlen különös összejátszása esetén megtörténhetnének. Bányai Tamás nyitott szemmel jár, a legapróbb rezdülésekre, különösen az élet meghökkentő helyzeteire is fogékonyan, emberszerető lélekkel, az emigráns lét utáni kitüntetett odafigyeléssel, meglátva és láttatva a jelenség mögötti lényeget…”
A kötet a pesti Írók Boltján kívül az Alterra Kiadótól is megrendelhető.
Szóljon hozzá!