Ady Endre képzőművészeti írásai, különösen a „faragott képekről”, szobrokról szóló írások figyelemkeltőek, akár a huszonegyedik században is íródhattak volna. Ady ugyanis nem gyárt elméleteket, hanem eltűnődik azokon a jelenségeken, amik a képzőművészetben érdeklik, talán ennél fogva eredetiek írásai, nem ütköznek az ízléssel, kultúrával és civilizációval.
A „Tekercses szobrok” című írásában némi iróniával megjegyzi,
hogy rossz szobrok vannak szerte a világban, „ha nem is olyan rosszak, mint Budapesten”. Ámde sehol annyi „tekercses szobor”, mint a magyar fővárosban nincsen sehol. Arany János a Nemzeti Múzeum előtt papírlapot tart kezében, de egész köteget, tekercset kapott Eötvös, Széchenyi, Petőfi, Bethlen, József nádor és Pálffy is, hirdetvén ragaszkodásukat a papíroshoz, s kulturális voltunkhoz…
A Kossuth szobráról és a Szabadságharc szobráról írott jegyzete is figyelemkeltő. Azt írja Ady, hogy „talán most már rossz utakon járó óvatosság sincs, mely félne a két szobortól”. Hangsúlyozza, hogy Kossuth szobrától és a szabadságharc szobrától… Nomármost, Ady írásától eltelt (1905) száznégy esztendő és bekövetkezett, hogy vannak, akik félnek a szobroktól, konkrétan a Révkomáromban felállított Szent István szobortól.
Szlovákia kormányának elnöke már jóval a szoboravatás előtt kijelentette, hogy neki nem Szent István az első királya, hanem Svatopluk. Ígyhát nem kapott meghívást az augusztus 21-re tervezett szoboravatásra. Nem küldtek meghívót a köztársaság elnökének, Gasparovic úrnak sem. Neki viszont azért, mert az év elején visszadobta – a Szlovák Nemzeti Párt kérésére – a tankönyvekről szóló törvényt, amely a tankönyvekben, pontosabban a magyar iskolák honismereti könyveiben a 
földrajzi nevek írását (magyarul is) hagyta volna jóvá. Ugyancsak elégedetlenséget okozott a magyarok körében a sokat emlegetett diszkrimináns nyelvtörvény jóváhagyásával, aláírásával. Mondom a köztársasági elnök jelenléte Szent István szobrának avatásánál, csak szégyent hozott volna, mert a jelenlévők biztosan „kipfujolták” volna, mint ahogyan azt tették szeptember 2-án Nagymegyeren a tanévnyitón a magyar iskolában. Sőt ott a szülők hátat fordítottak az elnök beszéde alatt, s így fejezték ki a nemtetszésüket személye ellen, vagyis a politikai magatartása ellen…
Node, kanyarodjunk vissza időben egy másik szobor avatásához, amelyet a királylehotai szobrász, Stróbl Alajos alkotott. Nekem Stróbl Alajos a legkedvencebb szobrászom, festőm pedig Szinyei Merse Pál. Nemcsak azért, mert mindketten felvidékiek és természetrajongó vadászok voltak, hanem elsősoron és mindenekelőtt azért, mert remek s maradandó alkotásokat hagytak az utókor számára. Stróbl a szobron tíz évig dolgozott, majd 1906-ban avatták fel Budán, a Halászbástya közelében, ahol mind a mai napig áll…
Ámde nézzük, mit ír erről Ady: „Hát álljon a szent király szobra s áll is már. De ez a szobor is újra a nagypipájú nemzet szobra. Ugyanazé, mely temérdek millióért épített országházat magának. Országházat, honnan két tucat katona kiverte a nemzet képviselőit tizenöt perc alatt. Nekünk telik bőven minden külsőségre. Százezer krajczárunk nincs egy tanító évi fizetésére. A harmadik egyetem még mindig nem létező egyetem. Iszonyúan nagy az analfabéták száma. Egész szellemi életünk koldusnál koldusabb. De sok százezer forintunk van szoborra. Főképpen szentek és politikusok szobrára. Mert Jókaiéra, aki sem szent, sem politikus nem volt, nincs.”
Ezeket írta Ady, hát ilyen volt Ady. Megnyugtatóul annyit, hogy Jókainak van(nak) szobra(i) Komáromban (Komárno) is. Bezárólag még annyit, hogy a budai szoboravatón jelen volt a császár, Ferenc Jóska is. A komáromi szoboravatóra meghívást kapott Sólyom László, Magyarország elnöke. Őt azonban nem kívánatos személynek tartották Szlovákiában és a komáromi hídon útját állták a hatalom emberei. Ezt a szégyengombócot nem fogjuk tudni lenyelni egyhamar, vagy talán soha.
Hozzászólások