Szeptemberi napsütéses délelőttön érkeztünk Gesztére, de mire körüljártuk a falu határát, dűlőit, szőlőhegyét, és persze a kolonit is, jócskán elszaladt az idő. Jól benne voltunk a délutánban, amikor Antalék felvégi háza elé kanyarodott a terepjáró. Az automata zárra működő kovácsolt vaskapun áthaladva füves udvarra érkeztünk, amelynek közepén a medencében kéken csillogott a víz.
Ha két vadász összetalálkozik, akkor nem másról, mint a vadászatról, a vadászat sokrétű rejtelmeiről beszélgetnek. Ám ha vadászvendég érkezik a vadász portájára, akkor elsőként a vadászszobába vezetik – ha van neki – vagy a lakás folyosóját díszítő trófeáit, agancsait mutatja. Olyan vadászokat is ismerek, akik viszont a fegyvereiket – borsos áron vásárolt vadászpuskáikat mutatják elsőnek. Azoktól azt szoktam kérdezni, hogy mit lőttél? Vagy még nehezebbet: mit olvastál, vannak vadászkönyveid?
Antallal kapcsolatban az utóbbiakkal nincsenek gondjaim, mert érdekli a vadászirodalom, figyelemmel kíséri a vadászlapokat is, de azért trófeáira is büszke. Néhány szarvasagancs – nem leltároztam –, de annál több őzagancs (érmes is van közöttük) és vaddisznóagyar díszíti szobájának falát. Szekrényben vadászfegyverek és a vadászat attribútumai, vadászkalapok, vadászöltönyök sorakoznak. Festmények is akadnak vadászmotívumokkal szobájának, vadászbirodalmának falán. Előkerült a fényképalbum is, amelyből aztán kiválasztottunk néhány képet könyvünk számára.
Miután befejeztük a vadászmustrát az udvar végében, a medence túlsó oldalán lévő nyári lakban folytattuk a beszélgetést. A nyári lakot is trófeák díszítik, és festmények, de nem olyan sűrűn, mint a házának emeleti vadászszobájában, hanem szépen, ízlésesen elhelyezve.
Miután kényelmesen elhelyezkedtünk és megkóstoltuk az asztalra helyezett gyümölcsöket, megkezdtük a beszélgetést:
– Geszte monográfiáját lapozgatva a Brath vagy Brat családnévvel elég gyakran találkoztam. Például Brat István 1778-ban bíró volt, de már előtte az 1752-es összeíráskor is szerepel a Brat név. 1869-ben már „th”-val, Brath formájában írják nevüket. Néhány esztendővel később, 1891-ben pedig Brath Bálint volt a bíró.
– Jólesik, hogy felsorolod a Brath felmenőági ősöket és büszke vagyok rá, hogy fontos tisztségeket töltöttek be falunk életében. Talán tőlük örököltem az ez irányú hajlamaimat, mivel Geszte község alpolgármestere vagyok. Ám úgy tudom, hogy a dédnagyapám, vagy valamelyik ősöm koloni volt.
– Mivel foglalkoztak a szüleid?
– Onnan kezdeném, hogy nagyapám gépész volt. Egy cséplőgépe és aratógépe volt, amivel aratást és cséplést vállalt. De volt tíz hektár földje, négy családja, három fiú és egy lány. De a földek kezdtek lekopni, mert például mikor férjhez adta a lányát, az hozományul földet is vitt magával. Az édesapám is gépész volt, de az államosítás után építkezéseken, építkezési vállalatoknál dolgozott, mint gépész. Mivel négyen voltunk testvérek, Laci bátyám 1948-ban született, én 1953-ban, lánytestvérem, Szidónia 1958-ban, Feri öcsém pedig 1960-ban született. Édesanyámnak tehát volt bőven dolga négy gyerek körül.
– Mi lett a testvéreiddel?
– Bátyám elektrotechnikai középiskolában érettségizett, Szidónia elvégezte a pedagógiai főiskolát, mint tanárnő dolgozik. Feri öcsém pedig autószerelő. Mind magánvállalkozók vagyunk, persze Szidónia kivételével.
– Mióta lettél magánvállalkozó?
– A festő szakmát tanultam ki, és mindjárt a rendszerváltás után, 1989-ben önállósítottam magam. A szakmában kezdtem vállalkozni, mostanában, illetve hát időközben bővítettem a vállalkozást, autót vásároltam, fuvarozunk, tetőszerkezeteket építünk, hőszigetelést vállalunk a lakótelepi házakon. Szóval mindennel foglalkozunk, ami az építkezéssel kapcsolatos.
– Hallottam, hogy dolgoztatok külföldön is.
– Igen, több évet lehúztunk Németországban, távol az otthontól. Néhány évvel ezelőtt nemcsak szenzáció, hanem bőségesen kifizetődő volt Nyugaton dolgozni. Ma azt mondom, hogy az alkalmazottaink majdnem megkeresik ugyanazt a pénzt itthon, mint külföldön. Valamivel kevesebbet, de itthon vannak, és minden nap hazamennek a családjukhoz.
– Mint vadász, vadásztál Németországban is?
– Nem, ott nem is gondoltam arra, hogy vadásszak, pedig nagy szenvedélyem a vadászat. Jártam Afrikában is.
– No?
– De ott sem vadásztam!
– Akkor külföldön merre vadásztál?
– Külföldön? Csehország külföldnek számít, ígyhát vadásztam külföldön is, Prága, Most és Louny környékén – mondja nevetve.
– Mire vadásztál ott?
– Például szika szarvasra (Cervus nippon TEMM), amely agancsra, testre, súlyra kisebb a mi gímszarvasunknál. Trófeáját láthattad a vadászszobámban.
– Láttam, de láttam néhány róka bundáját is.
– A nagyvadon kívül szenvedélyem a rókavadászat, de a fácán- és nyúlvadászat is. Nálunk sajnos kevés az apróvad, mármint a kiscétényi, nagycétényi vagy a nagykéri apróvadas területekhez viszonyítva. Pedig megteszünk, elkövetünk mindent, etetőket, szórókat építünk az apróvad számára és bizakodunk, hogy egyszer majd nálunk is lesz bőségesen nyúl és fácán.
– A nagyvadat említetted. Hány szarvast, illetve szarvasbikát lőttél?
– Pontosan a fél kezemen meg tudom számolni, tehát öt szarvasbikát lőttem. Őzből viszont ennek a többszörösét, 33 őzbakot ejtettem el. Rókából 12 került terítékre, de 3 vadpulykát is lőttem Vágtornócon. Egyet kipreparáltattam emlékül, és ha ránézek, mindig Suba Imre jut az eszembe, aki sajnos 2005-ben elhunyt. Nemcsak a vágtornóciak emlékeznek rá, hanem mindannyian, akik ismertük, kitűnő, önzetlen vadász volt…
– Azt mondják, hogy a vadász is főz. Mondd, tudsz főzni, jártas vagy a vadételek elkészítésében?
– Igen, mondják. Én nagyon szeretem a vadételeket sütve, főzve egyaránt, de főzni nem próbálkoztam soha. Nekem a kedves feleségem nagyon finoman el tudja készíteni, úgyhogy nagyon meg vagyok Valika főztjével elégedve. De az elnökünk, Balkó Imre, ő aztán ért a vadételek elkészítéséhez. Különösen az őzmájat tudja ízletesen elkészíteni.
Brath Antalnál vadászattal kezdtük a beszélgetést és a vadételek elkészítésével fejeztük be.
Távozóban láttam Tónin, hogy még szeretne valamit elmondani, ezért kérdően néztem rá: ???
– Még annyit szeretnék elmondani, hogy feleségem, Valika (született Süttő Valéria) nélkül sosem értem volna el azt, amit az életben teremteni tudtam. Mindenben segítőm, a támogatóm volt. Közben felneveltünk három gyermeket: Éva lányunk Dunaszerdahelyre ment férjhez, Andrea Nyitragerencsérre és egy fiú unokával örvendeztetett meg bennünket, Peti még szabad, kamionsofőr, s nyomdokaimba lépett a vadászat terén…
Hozzászólások