A tárlat • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

A tárlat

Ha majd egyszer angyalok leszünk
Megkérem Istent, hogy állítsa meg a
Világot nekünk, csak egy napra,
Hogy csak mi ketten legyünk
És úgy sétáljunk körbe a Földön
Mint egy tárlatban, ha vége a napnak.

Megfogom a kezed és lejövünk majd újra,
Nem félünk semmitől és úgy nézünk a Napra,
A nagy öreg mesterre ki minden nap fölkelt,
Hogy utunkra indítson, hogy építsük mi is
A világot, ez a nagy csodát
És még nem tudjuk mi vár minket odaát,
Csak tesszük a dolgunk.

És mikor itt leszünk megint,
Megcsókollak újra, s tán
Arra az egy percre még Isten is félrenéz,
Hogy a mosolyod csak az enyém legyen.
És csak mi hárman tudjuk, hogy a világ megállt egy napra és
Titkon holnap csak hárman mosolygunk.

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “A tárlat”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés