Hol vagy te vén kínzóm,
Álmatlan éjszakáim démona?
Nem találom magam tanárom
Fecsegő társaságom körében.
A parazsat olykor megfújod –
És lángra lobban a tűz
Egyre jobban lobog
Büszke ifjúságom zászlaja.
Jól látok-e vagy torzan,
Forrong csupán a lélek:
Oly mélyen gyűlölök,
Oly önzetlenül szeretek!
Mostanság mindent átlátok,
Meg tudnék magyarázni mindent
Mindent oly könnyen megbocsátok,
De nem szívesen vagyok csendben.
Mi történt velem vajon?
Hogyan fejtem meg önmagam?
Mindenre meglenne a válasz,
De hiába hívlak démon-uram!
Nem találod annak a módját
Hogyan törd meg makacs lelkem?
Vagy éppen azért nem látogatsz,
Mert oly elégedett vagy velem?
1855
Fordította Lazarev Oleg Alekszandrovics 2018 őszén
Hozzászólások