A holocaust áldozatainak emlékére az 50. évfordulón 1994-ben megjelentetett bélyeg (MBK 4271. ssz.) után idén, a 60. évfordulóra szintén adott ki bélyeget a Magyar Posta, április 16-án.
Nagy Péter tervezőművész nemes egyszerűséggel, szimbólumok alkalmazásával méltó kisgrafikai alkotást hozott létre. A víz sodrában csiszolódott kavics a történelem sodrásában alakuló embert, ugyanakkor a sírra helyezett jelet is tudatunkba idézi, s a rákarcolt Dávid-csillag egyértelművé teszi néphez kötődését. A Magen Dávid, Dávid király pajzsa a hétágú gyertyatartó, a menóra mellett a zsidósághoz szorosan kötődő jelkép háromezer éves múltjával. Az egymásba fonódó két egyenlő oldalú háromszög szimbolizálja az Isten és ember, az ég és a föld, nő és férfi harmóniáját, hisz a csillag belső szögeinek összege együttesen adja a kör, a teljesség 360 fokát. A hagyomány szerint pusztai vándorlásuk során e csillag alakjában táboroztak a zsidók: a csillag száraiban a harcosok, míg középütt az öregek, nők, gyermekek, betegek sátrai álltak; s már Dávid király (meghalt Kr. e. 970-ben) katonái is viselték e jelet pajzsukon. (A Dávid-csillag 1948-tól Izrael zászlajában is szerepel.)
A zsidó állam megálmodójáról, Herzl Tivadarról halála 100. évfordulójára az Izraeli, az Osztrák és a Magyar Postaigazgatás közös bélyegkiadással emlékezett meg 2004. július 6-án. A kilenc bélyeget tartalmazó kisívet Adth Vanooijen és Nagy Péter tervezte, a Pénzjegynyomda Rt. ofszet nyomtatással állította elő. A bélyegképen Herzl Tivadar portréja mellett A Zsidó Állam című művének héber, német és magyar nyelvű címe szerepel, a kisív három alsó ívszegélyén szállóigévé vált jelmondat német, héber, magyar és angol nyelven: „Ha akarjátok, nem mese.” Az alkalmi borítékon kívül a három különböző állam bélyegének együttes alkalmazásával díszes emléklap is készült, alkalmi bélyegzésekkel. (Fő motívumuk a Dávid-csillag.)
Herzl Tivadar Budapesten, a Dohány utcában született 1860. május 2-án, előkelő zsidó családban. Az evangélikus gimnáziumban letett érettségi vizsgája után a bécsi egyetemen jogot, irodalmat tanult; tárcanovelláival, színdarabjaival elért sikereit követően 1891-től Párizsban tudósító. Az asszimilálódó generáció tagjaként keveset tud a zsidóságról, történelméről, az őshazába visszatérést szorgalmazó mozgalmakról. A XIX. század eleje, Napóleon óta a világon az a francia szemlélet nyert teret, hogy a zsidóság nem nép, hanem vallás, annak ellenére, hogy számos államférfi (például D’Israeli brit miniszterelnök), csoportosulás (például Oroszországban) foglalkozott a zsidóság nemzeti megújhodásának kérdésével. Júdea szent hegye: Sion = Cion adta a nevet a hazateremtő mozgalomnak, a cionizmusnak.
Herzl 1894-ben a Dreyfus-per folyamán döbbent a zsidóságot érintő kérdésekre s változott meg alapvetően felfogása, egész tevékenysége: „Nép vagyunk, egy nép! Örök problémáink megoldást nem nyernek addig, amíg szétszórtan, mint erőtlen kisebbség élünk a világon. … Otthont kell építenünk, ha élni akarunk.”
1896-ban német nyelven írt A Zsidó Állam (Judenstaat) című művével világkérdéssé tette a zsidó kérdést. A zsidóság államának megszűnte, közel két évezredes szétszórattatásuk óta többen foglalkoztak problémáikkal, de ezek megoldására Herzl szervezeti kereteket is teremtett: a Cionista Szervezetet és a Kongresszust, majd 1897-ben az első zsidó parlament is összeült Bázelben. Ezen megfogalmazták a mozgalom fő törekvését: „A cionizmus célja közjogilag otthont teremteni a zsidó nép számára Palesztinában.” Herzl számos ország államfőjével, miniszterelnökével tárgyalt (II. Vilmos német császárral, a török szultánnal, Nagy-Britanniával stb.), küzdött a zsidó országépítéssel szembenálló zsidó „mauschel”-okkal, „protest”-ekkel. Mindez felőrölte fizikailag, 1904. július 3-án elhunyt. Földi maradványait végakaratának megfelelően Jeruzsálemben, Izrael megalakulását követően 1950-ben újratemették. Nevét, emlékét sok minden őrzi, többek közt város is Izraelben.
Hozzászólások