Piroska, aki frissen végzett pedagógus volt, minimális fizetéssel tudott csak hozzájárulni a családi kasszához. A szüleivel nem működött az együttlakásunk. Szerettünk volna saját lakást és így beadtuk a lakáskérvényünket. Jó pár év múlva kaptunk egy szövetkezeti lakást, de az előleget sem tudtuk saját erőből befizetni. A tervező intézeti szakszervezet adott 10 ezer forint kölcsönt nekünk. Ezen kölcsönt pincérmunka vállalásával tudtuk csak kifizetni és a teljes előleget befizetni. Hát így a kevés pénzt naponta borítékolva éltünk.
Két gyerek született egy kisleány (Rita) és egy kisfiú (Árpi), boldogan, de szerény körülmények között éltünk. A szüleim elhamarkodottnak mondták a gyerekek vállalását, de azt mondtam, hogy nem kell az autó (Trabant) és a külföldi út, de legyenek gyermekek. Szórakozásnak maradt a csónakház, illetve a szülők nyaralója. Meg kell említenem, hogy Balatonfenyvesen becsületes munkával, hat évig tartó építkezéssel egy nyaralót építtettem, a ház falán lévő táblán az alábbi szöveg olvasható:
1950-1955
HUNYA-TANYA
EMLÉK
KÉSZ A HÁZ
1988. ÁPRILIS. 20.
SZÜLEINK EMLÉKÉNEK SZENTELVE
Az ország adósságcsapdába került, az életszínvonal gyenge volt. Az emberek sokat dolgoztak, de keveset kerestek. Apámék a megítélt nyugdíjukból még a lakásuk rezsijét se tudták kifizetni. Budapestre költözésük után apám nyelvórákat adott, anyám pedig egy szociális szövetkezetnek lett a bedolgozó varrónője. Most lehetett érezni, hogy a műszaki értelmiség milyen apró pénzért dolgozott idáig. A kialakuló magánszektor a szorgalmas, ügyes és jó szaktudással rendelkező emberek részére sokkal jobb keresetet jelentett.
Az egy párt rendszer megszűnt és elindult a privatizáció. Sajnos a tulajdonokat a régi elvtársak szerezték meg javarészt. A kommunistákból tulajdonosok – tőkések lettek. Ez egy nagy hiba volt, egy szűk réteg ragadta magához a gazdasági hatalmat.
Az egyik legnagyobb eredmény a szovjet csapatok távozása volt. Nagyon sajnálom, hogy a szüleim nem érhették meg a rendszerváltozást. Különösen apám részére jelentett volna sokat az oroszok távozása, hiszen az egész életét a szovjet csapatok itt létével fenntartott rendszer tette tönkre és alázta meg.
A közelmúlt és a jelen
Az emlékmű felavatása után Hunyán
2010-ben az országban másodikként a kitelepítettek emlékére emlékművet emeltettem a Békés megyei Hunya községben. Munkámat személyesen motiválta az édesanyám hősies helytállása.
Itt emlékezem meg az Árpi fiam életének nagy lehetőségére. A rendszerváltás és a magánvállalkozások engedélyezése lehetővé tette a tehetséges és szorgalmas embereknek a karrierjük kiépítését. Árpád fiam szorgalommal és vasakarattal, továbbá némi szerencsével cégeket alapított, ezeket ügyesen megszervezte és életképessé tette. Árpi az a nyugtalan, mindig újat kereső embertípus, aki képezi magát és vállalja az esetleges bukásokat, utána keresi az újabb feladatokat és célokat. A BME Mérnök TovábbKépzőn is tanít és a szakterületén ismert ember az országban, a nagyvilágban. Az ipari robbanásbiztonság-technika területén dolgozik. Sikerült neki az átlagosnál nagyobb életszínvonalon élni. Talán úgy érzem, hogy hasonló mentalitású emberként ő megvalósította azokat az életkörülményeket, amelyet én az ismertetett életutam miatt nem tudtam elérni. Büszke vagyok az eredményeire! Úgy érzem, hogy magánélete is rendezett. Két szép egészséges fia (Miksa, Doma) és egy lánya (Zina), egy hozzávaló ugyancsak sikeres felesége (Móni) van.
A lányomnak is rendezett az élete, egyetemet végzett okos nő. Két szép leánynak adott életet. Annamari és Emese értékes, okos és szép gyerek. Örömet okoznak nekünk. Rita egy becsületes rendes mérnök emberhez ment férjhez (Gyuri), aki sok egészségügyi problémát átvészelt vele és kitartott mellette.
KÖSZÖNET ÉRTE!
76 évesen optimistán, szerető feleséggel élek, a mai napig szeretem ŐT. Az egészségem megrendült – ezt elfogadtam. A betegségekről tudatosan nem írtam, hisz ezek az emberi élet velejárói és Isten segítségével mindenkinek meg kell küzdenie a sajátjával.
Életem társának, a feleségemnek köszönök mindent: a szép és a nyugodt életet. Piroska megérdemli az elismerésemet, mert nagyon jó anya, feleség és most már nagymama. A memoár még sok mindenről szólhatna, de az átélt 77 év lényeges eseményeit talán elmeséltem és leírtam.
BUDAPEST, 2017. November. 30.
Hozzászólások