A múlt év végén, mintegy viszonozva a pécsi EKF vezetők és városatyák látogatásait, egy nagyszebeni küldöttség tartott képekkel illusztrált előadást a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központban. A szép számban megjelent közönség 42 panelen, mintegy 320 színes fotón láthatta, hogyan sikerült a régi, patinás, de már az idő vasfoga által elpusztított épületegyütteseket, tereket, beltereket, udvarokat úgy renoválni, hogy visszakapják a régi hangulatukat, és ugyanakkor a mai modern feltételeknek is megfeleljenek. Horváth Zoltán, a Baranya Megyei Közgyűlés alelnökének méltató szavai után a szebeni különítmény szószólói vázolták fel pár szóban a sikeres pályázatuk utáni nehéz, de mégis szép időszakot, amikor évtizedekre, vagy épp századokra visszamenve sikerült visszavarázsolni az ősi szász város báját, a ma már 95 százalékban románok által lakott erdélyi településen.
Guttmann Szabolcs, Nagyszeben főépítésze, valamint Victor Moraru építész kis történelmi kitekintő után (Nagyszeben 1191 óta létezik) a mai építészeti stílus kialakulásának időpontjára, a 19. század végére – 20. század elejére tértek át. A kulturális fővárosi cím elnyerése után 2003-2004-ben, mintegy 150 év múlva fogtak hozzá a nagyléptékű rekonstrukciós munkákhoz a bel- és alsóvárosban, a szűk kis utcákban, lépcsőfeljárókon, sikátorokban. Munkájuk eredményeképpen várfalak, bástyák, homlokzatok, belső udvarok és terek nyerték vissza régi varázsukat. A középkori miliőbe bele nem illő kirakatokat, kapualjakat visszabontották, és korabeli metszetek, grafikák alapján állították vissza. A köztereken az aszfaltos területeket Erdélyben bányászott, pattintott kockakövekkel fedték le, parkosítottak, és a terek többségéről kitiltották a gépkocsiforgalmat, sétálóutcákat alakítottak ki. Így vált mára Nagyszeben egy gyönyörű, élhető várossá. A diavetítéssel is illusztrált óriási munkák, átalakítások megtekintése után, pár szó erejéig Pécsről és annak esélyeiről faggattam Victor Moraru építészt.
– Pécs egy csodálatos város, gyönyörű középkori belvárosával, barokk épületegyütteseivel – mondta Victor Moraru. – Vendéglátóinkkal egy kiadós sétát tettünk benne. Érdekesnek tartom az északi városfalon belüli sétányok megnyitását. Óriási értéke van az őskeresztény temetkezési helyeknek, és jónak találom azok modern bemutatását. Talán ez lehetne a kulturális főváros egyik központja. Ugyanakkor nem szabad elfeledkezni a főtérről sem, a dzsámival. A fentiekből adódik, hogy Pécsnek egy tengelyre felfűzhető két tere van, amit a sétálóutca köt össze, tehát itt sokkal nagyobb területen kell felújítási munkálatokat végrehajtani, mint nálunk, Nagyszebenben, ahol sokkal koncentráltabban voltak a felújítandó épületek, terek. Ez egy izgalmas kihívás lehet a pécsi építészeknek. Szívesen visszatérnék Pécsre 2010-ben, hadd lássam, mit sikerült megvalósítani a pécsi kollégáknak a mai terveikből.
A panelek, fotók között sétálva kissé irigykedve néztük a nagyszebeni sikertörténetet, de titokban abban reménykedtünk, hogy 2-3 év múlva mi is jó tanácsokkal segíthetünk az utánunk jövő „fővárosoknak”.
Szóljon hozzá!