A vegán kifejezést Donald Watson társalapító alkotta, „tejtermék nélküli vegetáriánus” jelentéssel. Watson és társai 1944. november elsején, egy vegetáriánus társaságból kilépve, alapították a Brit Vegán Társaságot, amely a veganizmus-t így határozta meg: „A világnézet, amely szerint az embernek az állatok kizsákmányolása nélkül kellene élni”. Ma a vegán szót olyan növényi alapú étrend és életmód leírására használjuk, amely igyekszik teljesen kiküszöbölni az állatok használatát.
Szabó Zoltán
A világnap kapcsán Szabó Zoltánt, a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar Táplálkozástudományi és Dietetikai Intézetének oktatóját és dietetikusát kérdeztem.
– Vegán oldalakon sokszor hivatkoznak az Önök tanulmányára, amely annyira ismert, hogy vegánokat trollkodó bejegyzésekben is gyakran találkozni vele. A tanulmány Magyarországon mérföldkőnek számít. Mi ennek az oka?
– A cikk témájának egyediségét talán az adhatja, hogy senki azelőtt nem vette a fáradságot arra, hogy mélyebben utánanézzen a növényi alapú étrendekhez kapcsolódó állításoknak (fehérjehiány, betegségkockázatok stb). Mi ezt a munkát végeztük el, a teljesség igénye nélkül, és erről szól a tanulmányunk leginkább. Számos olyan vélekedés él a köztudatban a növényi alapú étrendekkel kapcsolatban, hogy azok hiányosak, nem fedezik az ember természetes igényeit. Ezeknek a vélekedéseknek jobban utána járva elmondható, hogy azok nem állják meg a helyüket tudományos alapokon. Igyekeztünk tárgyilagosan felhívni a figyelmet arra is, hogy, ha a növényi alapú étrend jól van kivitelezve, akkor számos pozitív előnye van az egészségünkre nézve. Mindamellett – bár ezen sok olvasó átsiklik, pedig a cikk összefoglalójában erre is nyomatékosan felhívtuk a figyelmet – szerettük volna elindítani ennek a fajta táplálkozási formának a jobb megismerését hazai körülmények között is, hiszen mért hazai adatok nem állnak rendelkezésre a növényi alapú étrendekkel kapcsolatban. Mivel, már 2016-ban látható volt, hogy a növényi alapú étrendet választók száma nagy valószínűséggel növekedni fog, ezért érdemes ezzel a fajta táplálkozással részletesebben is foglalkozni a szakembereknek is. Igyekeztünk a lehetőségeinkhez mérten bemutatni azt, hogy egyáltalán mi is a növényi alapú táplálkozás, és miért lehet előnyös, ha több teljes értékű növényi nyersanyagot fogyasztunk, a feldolgozott és zömében állati eredetű élelmiszerek rovására. Persze, ez a bemutatás közel sem teljes, de talán annyiban figyelemre méltó lehet, hogy a publikálás óta senki nem írt nekem vagy bármely kollégámnak olyan, objektív cáfolatot, amely szerint, az általunk leírtak ne állnák meg a helyüket.
Szabó Zoltán
Örülök, ha a „trollok” is olvassák a tanulmányt, jómagam a „trollok” bejegyzéseit sajnos nem követem (remélem, ezt elnézik nekem), az időm ennél értékesebb. Már csak azért is, mert ezzel az étrenddel kapcsolatban végzem kutatásaimat és szerencsére a növényi alapú étrend által egy olyan eszköz került a kezembe, amellyel számos egészséges és beteg embertársamnak is segíthetek jobbá tenni az életét. Úgy gondolom, hogy végső soron ez az, ami igazán fokmérője a növényi alapú étrendeknek: tudnak-e segíteni beteg embereknek. A tapasztalatok kitűnőek és lelkesítőek.
– Mi a véleménye a vegetáriánus vagy más, húsmentes étkezési szokásokról?
Ezzel kapcsolatban úgy gondolom, és ezt kutatások sora erősíti meg, hogy a jelenlegi táplálkozásunk minden szempontból rossz. Mi vagyunk Európa legelhízottabb nemzete. A krónikus, nem fertőző betegségek sora rontja a hazai lakosság életminőségét és várható élettartamát. Látható az is, hogy az életmódunk gyökeres megváltoztatása nélkül ezek a betegségek csak terjednek, és a hagyományos orvosi megközelítés nem hoz átütő sikereket. Mindezeken felül, ami számomra az utóbbi időben talán ennél is fontosabb, az az egyéni tragédiák sora, amit szinte minden héten érzékelek magam körül. Egy 50 éves családapa hirtelen halála, szívinfarktusban. Egy frissen diagnosztizált ovárium tumor, áttétekkel. Felborult vércukor szabályozás és PCOS fiatal lányoknál, akik gyermeket szeretnének. És ez a sor csak folytatódik. Sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a rideg számok mögött valódi emberek vannak, akiknek az életében valódi tragédiák zajlanak. Jó lelkiismerettel és alapos szakmai utánajárást követően azt mondhatom, hogy a tragédiák felelőse leginkább a nem megfelelő életmód és a rossz táplálkozási szokások.
Nem érünk rá késlekedni az életmódváltással kapcsolatban. Úgy gondolom, ha valaki csak tervezi, hogy holnaptól több zöldséget és gyümölcsöt szeretne enni, vagy holnaptól majd eljár rendszeresen sétálni, sportolni, vagy holnaptól majd leteszi a dohányzást, akkor ne halogassa tovább azt! A megelőzés a legjobb gyógymód, és nincs olyan módszer vagy gyógyszer a modern nyugati orvoslás birtokában, ami felérne a betegségkockázatok csökkentésében az életmód változtatáshoz. Ha az ember tesz az egészségért, legyen az a legkisebb mérvű változtatás is, az egészségünk meghálálja azt. Én úgy gondolom, hogy az életmód változtatásban az egyik legfontosabb eszköz a megfelelő étrend kialakítása és szakmai meglátásom szerint a kizárólagosan teljes értékű növényi nyersanyagokból álló étrend az egyik (hanem a) legjobb eszköz erre. De ha valaki mégis ragaszkodik az állati termékekhez, akkor nekik is vannak tanácsaim: igyekezzenek teljesen kiiktatni az étrendjükből a feldolgozott húskészítményeket és a vörös húsokat, fogyasszanak inkább apróbb testű tengeri halakat, kerüljék a zsíros húsokat és zsíros tejtermékeket. Mindezek mellett az is fontos, ha fogyasztunk állati eredetű élelmiszereket, ha nem, hogy az étrendünk gerincét a teljes értékű növényi nyersanyagok tegyék ki. Ezek a gyümölcsök, a zöldségek, a teljes kiőrlésű gabonák, a hüvelyesek és az olajos magvak.
– Az talán kijelenthető, hogy mára a legtöbb táplálkozáskutató és orvos elismeri, hogy a vörös hús egészségtelen az emberi szervezet számára. De akadnak kivételek, itt a legfrissebb példa.
– Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) rákkutatással foglalkozó tudományos bizottsága, a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) egyértelműen kimondta, hogy a feldolgozott húskészítmények rákkeltőek. Vitának ebben az esetben nincs helye, ugyanúgy, ahogyan nincs helye, akkor sem, ha az azbesztről, benzpirénekről, dohányfüstről, plutóniumról vagy sokak kedvencéről az alkoholról beszélünk. Ezeknél az anyagoknál ugyanis az ok-okozati összefüggés számos oldalról bizonyított a rendelkezésre álló tudományos adatok tükrében. Ez igaz a feldolgozott húskészítmények esetében is, azaz pontosan láthatjuk, hogy mi okozza ez esetben, mármint a feldolgozott húsfogyasztás kapcsán a problémát. Az említett szervezet vörös húsok esetében a „feltételezhetően rákkeltő” kategóriába sorolta azokat, amely csak egy kategóriában marad el a feldolgozott húskészítményektől. Jómagam, pusztán ennek alapján jelentősen átértékelném a húsfogyasztási szokásaimat. Persze, vannak akik a dohányzás mellett teszik le a voksukat, akkor is, ha pontosan ismerik annak következményeit. Minden esetre úgy gondolom, mint egészségügyi szakember, a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékokra alapozva, hogy sem a feldolgozott húskészítményeket, sem a vörös húsokat inkább nem ajánlom senkinek sem fogyasztásra, még akkor sem, ha valaki ragaszkodik az állati eredetű élelmiszerek fogyasztásához.
A hivatkozott tanulmány, amely ezzel látszólag ellentmond, egy kicsit alaposabb megismerést igényel. Valójában több tanulmányról van szó, amelyek az Annals of Internal Medicine tudományos folyóiratban jelentek meg. Ezeket a cikkeket áttekintve, a szerzők maguk az alábbi megállapításokat vonták le: A vörös húsok és feldolgozott húskészítmények közepes fokú csökkentése 13%-os csökkenést eredményez a bármely okból kialakuló korai halálozásra vonatkozóan, 14%-kal csökkenti a szív érrendszeri betegségekből fakadó halálozást, 11%-kal csökkenti a tumoros betegségekből fakadó halálozást és 24%-kal csökkenti a kettes típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát. Ezen felül összefüggést találtak a húsfogyasztás kis mennyiségű növelése és bizonyos betegségek kialakulásának kis fokú kockázata között is (az összefüggés statisztikailag szignifikáns olyan esetekben, mint az említett kettes típusú cukorbetegség, szív- és érrendszeri betegségek, tumoros betegségek stb) – és itt vonták le a szerzők azt a messzemenően téves konklúziót, hogy ha a kis mértékű növelés, csak kis mértékű kockázatot jelent, akkor a húsfogyasztás csökkentése nem feltétlenül egy jó ötlet.
Lássuk az érvrendszert egy hasonló példán keresztül: A kismértékű húsfogyasztás csak kis mértékű rizikófokozódást jelent, ezért a húsfogyasztás végső soron egészséges. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy ha napi egy doboz cigarettát szív el valaki, akkor az csak kicsit rosszabb, mintha fél dobozzal szívna el, így a dohányzás végülis nem is annyira káros.
Egyszerűen a levont konklúziókat nem támasztják alá a bemutatott eredmények – sokan ezért a tanulmányok visszavonatását is kezdeményezték. Mindezek mellett a tanulmány szerzői az emberi tehetetlenségre építenek, azaz arra, hogy az ember nem érez fennhatóságot az egészsége felett („mindegy mit eszek, úgyis meghalok…” – sokszor hallhatjuk). „A vegyes táplálkozást folytatók szorosan kötődnek a húsfogyasztáshoz és nem hajlandóak megváltoztatni ezen szokásaikat, még akkor sem, ha szembekerülnek a lehetséges káros egészségügyi hatásokkal” – írják. Ez egyszerűen nem igaz, és úgy gondolom, hogy ezt semmilyen felelősség teljes egészségügyi szakember sem jelentheti ki jó lelkiismerettel. A tanulmányt, egy magánvállalat finanszírozta (NutriRECS ) – amely szoros szakmai és pénzügyi kapcsolatban áll az Agrilife ernyőszervezettel, amely jelentős forrásokkal rendelkezik (több száz millió dolláros büdzsé). Ez a vállalat 2016-ban a cukorfogyasztást „vette védelmébe”, és bár magát nonprofit Tudományos Társaságként aposztrofálta, jelentős forrásokra tett szert nagyobb élelmiszer és üdítőipari vállalatoktól (Coca-Cola, Pepsi Co., Danone stb). Ami ebből a legérdekesebb tanúság, hogy a NutriRECS ezen kapcsolati rendszerét (amely torzító tényező lehet), „elfelejtette” megemlíteni a közölt tanulmányokban. A Harvard egyetem egyik epidemiólogus professzora Walter Willett úgy fogalmaz a publikációk kapcsán, hogy: „ Ez az általam valaha látott legszörnyűbb visszaélés az adatokkal”. Mások (pl.: ChristopherGardiner) szerint, az ilyen jellegű tanulmányok „veszélyesek”. Számos további elemzésben elkövetett hibát és torzítást lehetne még említeni, de talán beszédesebb, ha megnézzük a WHO és szinte valamennyi magas presztízsű egészségügyi szervezetet, akkor példátlan tudományos konszenzust láthatunk abban, hogy a feldolgozott húskészítmények és a vörös húsok kerülése illetve teljes kiiktatása az étrendből az egészségünkre pozitív hatással van.
– Ön szokott-e olyan helyzetbe kerülni, ahol érvelnie kell a veganizmus mellett, vagy kerüli az erről való vitát? Mennyire elfogadó a közeg, amiben él?
– A munkám egy része arra irányul, hogy a növényi alapú étrend iránt érdeklődőket felvilágosítsam ennek az étrendnek az előnyeiről és a lehetséges kockázatairól is. Ez esetben az érvelésem kizárólag szakmai alapokon nyugvó, visszakereshető adatokból és objektíven igazolható tényekből áll. A személyes életem más kérdés. Amióta vegán vagyok, csak az változott, hogy még jobban tudatosult bennem annak a döntésnek a súlya, amelyet napjában többször is meghozok: a lehető legkevesebbet igyekszem ártani más embereknek és az állatoknak egyaránt. Furcsán hangzik, de minden állatot szeretek, nem csak a kutyusokat és cicusokat (persze őket is rajongásig kedvelem), és ebbe az egyszerű érvrendszerbe nem fér bele nálam az állatok leölése pusztán azért, hogy én jól lakjak általuk. Főleg azért nem, mert manapság nem egy 18. századi faluban vagy egy 10 ezer évvel ezelőtti őserdőben élünk. Nem vagyunk kénytelenek más állatokat abuzálni és halomra ölni, pusztán az életben maradásunkért. Manapság a civilizáció nyújtotta feltételek lehetővé teszik, hogy teljesen egészséges és kiegyensúlyozott étrendet folytassunk, állati eredetű összetevők nélkül is. Ráadásul ez a fajta táplálkozás még előnyös is lehet és roppant ízletes, változatos.
Számomra ilyen egyszerű a vegánság gyakorlati alkalmazása: a lehető legkisebb kárt okozni az életmódom által. Ennek az életmódnak vannak más aspektusai is, pl. nem viselek bőr cipőt és bőrkabátot, feladtam a horgászatot és igyekszem olyan higiéniai termékeket választani, amelyek állatkísérletektől mentes vállalatoktól származnak. Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, és még csak jobb embernek sem tartom magam azoknál, akik máshogyan döntenek. Egyszerűen számomra a vegánság az a morális alap, amely a legtöbb szempontból igazodik az értékrendszeremhez. Megismertem a tényeket, és azok alapján meghoztam és meghozok bizonyos döntéseket nap, mint nap. Igyekszem ezeket a döntéseket felülvizsgálni, meghallgatni minden olyan érvet is, ami esetleg nem az én értékrendszerembe illeszkedik. Természetesen vannak olyan helyzetek, ahol szóba kerül az életmódom. Itt a kérdésekhez mérten szoktam igazítani a válaszimat is, azaz, ha a kérdés valóban a megértésre irányul, akkor nagyon szívesen válaszolok és kifejtem a nézeteimet. Azonban, ha pusztán a vita kedvéért, vagy „trollkodásból” találnak be infantilis és céltalan kérdésekkel (pl.: az oroszlán is evett húst, meg a hogy a hal az nem is állat), akkor hasonló stílusban válaszolok, vagy (és ez jellemzőbb az utóbbi időben főleg), mosolyogva helyeslek, majd elegánsan továbbállok…
Hozzászólások