A tenger

Maga a szerkezet összeállítása nem tartott sokáig, inkább a tervezés, a megfelelő alkatrészek beszerzése vett több időt igénybe. Tizenkét lágy rugó, két excentrikus tengely, négy bütykös henger gondoskodott arról, hogy minden az utazás, a rázkódás tökéletes illúzióját keltse. A különféle típusú gépkocsik motorjait sokáig figyelte, hallgatta, míg sikerült kiválasztania egy öreg Skodát, amely nem került sokba, de megbízhatónak tűnt, s hangja füldugóval a leginkább hasonlított egy autóbusz hangjára. Egy magnószalagra már régóta gyűjtötte a különféle hangeffektusokat, előző, és ellenkező irányból elhaladó autók zaját, harangszót, s mindfélét, amit hallhat az ember egy utazás alkalmával. Úgy tervezte, hogy még a szezon előtt fog elutazni, mert akkor minden olcsóbb, a természet viszont tavasszal a legszebb, s talán a tenger is, legalábbis ez utóbbit egy barátjától hallotta, aki szintén szezon előtt szokott utazni. A kocsi első jobb oldali ülését kényelmes autóbuszülésre cserélte, hogy tényleg egy busz utasának képzelhesse magát. Izgalommal várta az utazás napját, melyet önkényesen választott ki május végére, amikor már az éjszakák is melegek, s itt-ott az estike bódító illatát is lehet érezni. Szépnek, tökéletesnek látott mindent, jól alakultak a dolgok. Ebben az is megerősítette, hogy a napokban jött rá, a bolhák is csak a kutya nyakát, lapockáját és fölső bordáit csípik, mert szegény állat más testrészén nem tud vakarózni. Jól alakultak a dolgok. Délre fog utazni, a görög földre, éppen ezért már az utazás előtti hónapokban minden este Görögország térképét tanulmányozta, s begyűjtött történelmi könyveket, valamint művészeti albumokat. Ezeket sokáig nézegette, és csodálta. Legjobban a régi szobrok tetszettek neki, az áttetsző, testre tapadó ruhájú, szandálját oldozó Niké, vagy a másik, amely röptét befejezve éppen most száll le egy fogadalmi oszlopra. Sokszor álmodott a knószoszi kék dámákkal, és a fedetlen keblű, szűk mellénykéjű tirünszi Szelencés hölggyel. Úgy tervezte, hogy a szárazföld legdélebbi pontjáig, Szunionig fog lemenni, ahol az út mellett az agavék úgy nőnek, mint itthon a kákics. Ott a régi templom melletti kis ösvényen fog szinte fenéken lecsúszni a meredek partra, hogy legalább egyszer megmártózzon a hűs tengerben mezítelenül, és biztos abban, hogy ott fog találkozni Aphroditéval. Önfeledten játszanak majd, kergetőznek súlytalanul lebegve a vízben, és élvezni fogja a tiszta, átlátszó feneketlen mélységet rózsákkal, csíkos halakkal. Ez lesz élete legboldogabb napja. Aztán kézen fogva a síkos köveken csúszkálva kimennek a partra, leülnek egy meleg sziklára. Biztosan kicsit fázni fog vizes testük, talán meg is borzong, de majd átfogja a vállát, másik kezével az oldalát végigsimítva magához húzza, és gyöngén megcsókolja vízcseppektől gyöngyöző ajkát. Fölmennek ezután még egyszer a templomhoz, már kezd alkonyodni, leülnek egy lépcsőre és némán nézik a tengert az oszlopok egymás tetején évszázadok alatt elmozdult hengerei között. Talán föl sem tud majd állni, és ott akar maradni örökre, élni talán tovább nem is akar. Erősen kell kapaszkodni a kedvesébe, mert vonzza az alatta kavargó sötétkék, a fodrokon aranyosan csillogó víz. Ennél a pontnál tovább soha nem gondolta az utat, mindig csak eddig, s alig várta a másnap délutánt, hogy tovább készíthesse az autót a kirándulásra, illetve építhesse a rázó szerkezetet, hogy valamit még finomítson, hogy valamit pontosabban beállíthasson. Nagyon szerette ezt a munkát, mert érezte, hogy minden megoldott probléma közelebb hozza az indulás pillanatát. Utazótáskát vásárolt, gondolkodás nélkül töltötte meg ruhákkal és tisztálkodóeszközökkel. A tankot feltöltötte benzinnel, a kocsit lemosta, fényesre törölte. Különös gonddal tisztította meg az ablaküveget, hogy jól kilásson, mert végig az utat, a tájat fogja figyelni, nem engedi a figyelmét egy pillanatra sem elvonni, mindenre szeretne majd pontosan visszaemlékezni, a legapróbb részletekre, a legkisebb falvakra, minden kanyarra és alagútra. A legszebbek lesznek a hegyek, a május végén még zöld mediterrán táj, s ott már biztosan virágozni fognak a leanderek. A férfiak délután kint ülnek a kávéházak előtt, s egy irányba, az utca forgataga felé fordulva beszélgetnek, estefelé pedig egykedvűen eszegetik a fűszeres paradicsomsalátát, kecske- és juhtúróval, csak étvágygerjesztőnek a konyhákból már illatozó sülthúsok előtt. Folyamatosan fog majd utazni, hogy mihamarabb elérje úticélját. Sötétedéstől pirkadatig alszik, korán kel tehát, nehogy elmulasszon valamit. Ki kell pihennie magát, mert ha akárcsak egy kis távoli ódon hangulatot árasztó rom elkerüli a figyelmét, az pótolhatatlan emlék lenne. A gangon kezével hanyagul végigsimította a leandereket ahogy ment a garázs felé. Betette a poggyászát a csomagtartóba. Az indulást pontosan nyolc órára tervezte. Bőségesen megvacsorázott és mindent átgondolt az utazással kapcsolatban, nehogy elfelejtsen valamit. Nagyot sóhajtott, aztán becsukta a garázsajtót, beszállt a kocsiba, kényelmesen elhelyezkedett a fejtámlás ülésen. Óvatosan helyezte be a füldugókat, fülére tette a fejhallgatót. Másodszori indításra a motor elindult. Megnyugodva dőlt hátra, kicsit még állított a háttámlán, bekapcsolta a magnót, s mert már sötét volt, nem látott semmit, behunyta a szemét.

Megosztás

Tweet