Bandi András | Istentelenül

Szépirodalom - vers

Istentelenül

Amikor az ember
végleg kimerül,
s feladná, úgy érzi,
számára semmi
sem sikerül,
akkor nyújtod
felé kezed.
Nem vagy egyedül!

Csak egy virágszirom,
hulló hópehely,
mely jelzi létedet.
Túl nagy itt a csend.
Lényem belesüketül.
Immár zajra vágyom,
ne érezzem magam
istentelenül!

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

4 hozzászólás van ehhez: “Istentelenül”


  1. Köszönöm ezt a verset. Épp idejében érkezett.

    Hozzászóló: Nászta Katalin | 2020. március 26., 05:10
  2. Nagyon szívesen! A bezártság szülte.

    Hozzászóló: Bandi András | 2020. március 26., 09:16
  3. Kedves, aktuális sorok! Köszönjük!

    Hozzászóló: Tátrai S. Miklós | 2020. március 27., 07:03
  4. Köszönöm a biztató, méltató szavakat!

    Hozzászóló: Bandi András | 2020. március 28., 07:09

Válasz Bandi András



Archívum

Hirdetés