Ma hajnalban egy haikut hozott magával
az ébredés pillanata, oly puhán hullott elém,
mintha csak egy madár a szárnyaival verdesne.
Megszámoltam a szótagokat, rendben érkezett,
de az álom erősebb volt, azonnal visszahulltam
az éjszakáról velem maradt álomba. Reggel, már
ébredés közben kutattam agyam rejtett szegleteiben
a haikut, míg végül ráleltem: Pillanataim /
úgy hullnak a semmibe / néma űr ölel.
Nap sütött rám a redőny rései között, új napot hozott
nekem, más pillanatokat, melyek itt maradnak velem.
2020-02-13
Hozzászólások