Az ünnep oltárán
terítő az ég
gyertyái
ragyogó csillagok
Boltozatán írás a jövőnek
olvasni csak repülve
a magasból tudod
Szent dallam tölti be
a kupola alatti éjet
Húrokon játszó hárfa
minden szív
Onnan csordul a tálba
víz és vér
Belül keringve
szépség és fájdalom itala
részegít
Adj látást
te szenvedő éj
Bátorságot te seb
befelé növő vérvirág
Vállunkhoz ér
és homlokon simít
egy aláhulló
rügyező barkaág
2019.04. 19.
Please follow and like us:
Szép ez, Vicky, de nagypéntek így is-úgy
az értünk való kínhalál ünnep-emlék-napja. Nincs gyertya, nincs csillag, nincs hárfa, nincs dallam. Kereplő van, ami a szívedet szétcsattogja. És reszkető köszönet, mert nem biztos, hogy ezt az áldozatot megérdemeltük. Befele nézve is csak a Mester és a Fiam “vérvirágát” rettegem. A rügy lehalt. A barka is. Vasárnap föléled. És látom is majd, ha addig kibírom…