Szúrós a park hintaláncokra fagyott mosolya.
Nézem, miként lassul bele a körforgásba
egy-egy piros körhinta rozsdás kontúrján a tél.
Vattacsomóvá szelídült madarak.
Árnyuk alatt porhóban bujkál a gyerekkor,
a lámpafény, mint habkönnyű érc ragyog –
édesanya madártején hullámoztak így
valaha a békés, fehér cukorcsónakok.
Hozzászólások