Karbidágyú
Csetényből sokan eljártak dolgozni a környező bányákba: Kisgyónba, Balinkára és Dudarra. Így adódott, hogy nekünk soha nem okozott nehézséget beszerezni, ha karbidra volt szükségünk. A bányászlámpában vízzel összehozva égő gáz keletkezik, amivel világítanak. Mi leginkább robbantásra használtuk. Az egyik változatban egy üres festékesdoboz aljának közepét átütöttük egy százas szöggel. A dobozba karbidot tettünk. Töltöttünk rá vizet, és a dobozt lezártuk. Mikor a kis lyukon már szivárgott a karbidgőz, akkor egy hosszabb bodzaágba szúrt szál gyufát meggyújtottuk, és azt a lyukhoz tartottuk. A robbanás hatalmasat szólt, nekünk pedig megvolt a mindennapi kis pirotechnikai örömünk.
A másik változatban a pofonegyszerű festékesdoboz helyett készítettünk egy karbidágyút. Észrevettük, hogy a gépállomás nyugati sarkában néhány cséplőgép erősen rozsdásodásnak indult. Gondoltuk, ha a felnőtteknek már nem kell, nekünk több dolog is jó lesz még belőlük. Főleg két kerékre és a tengelyre volt nagy szükségünk. Nekikapaszkodtunk tízen-tizenöten. Emelés, téglát alá, emelés, téglát alá, ujjakat kikapni, hopp! Mikor már a két kerék forgott a levegőben, a gépállomás dolgozóitól kölcsönkértem a 17-es és 24-es kulcsot, mondván, hogy apukámnak kell. A kulcsokkal leszereltük a kerekeket és a tengelyt. Azokat otthon, az orvos lakás udvarán újra összeszereltük. Szintén a gépállomásról újítottunk egy vascsövet, amit visszavittem a főkapun a következőkkel:
– Apukám kéri, hogy a cső végét hegesszék be, és a végétől fél méterre fúrjanak rá egy lyukat.
Közben a szemem se rebbent. Olyan ártatlan pofát vágtam, hogy egy kisangyal elbújhatott volna mellettem. Ráadásul, ha apukám kéri, az mindjárt más, azt soron kívül teljesítik.
Így aztán ripsz-ropsz, elkészült az ágyú. Az erdőn kivágtunk egy hozzávaló akácfát, abból több lövedéket faragtunk kisbaltával. Elérkezett a főpróba ideje. Az ágyúcsőbe betöltöttük a karbidot, rá a vizet. A cső végét lezártuk egy lövedékkel. Szokásos ceremónia következett: a bodzabélbe szúrt gyufát meggyújtottuk, és a vezénylő tiszt parancsára a tűzmester az ágyúcsőre fúrt lyukhoz tartotta az égő gyufaszálat. Frenetikus hatás következett. Megnyilvánulása: akkorát szólt, mint egy igazi ágyú. Mellesleg a tetőnkről vagy húsz cserepet és hat tartólécet elsöpört.
Apám otthagyva a rendelést, néhány sorára várakozó emberrel együtt kirohant az udvarra, de addigra mi már árkon-bokron…
Vérbírák és áldozataik
Az 1956-ot követő megtorlások legfőbb vérbírái és az általuk halálraítélt áldozatok száma. Más források számai zárójelben szerepelnek. Örök gyalázat szálljon fejükre és nevükre. Azokéra is, akik mindezt kezdeményezték és irányították.
Polgári bírók:
Borbély János – 65 (110) fő
Tutsek Gusztáv – 46 (144) fő
Vida Ferenc – 19 (20) fő
Halász Pál – 19 (15) fő
Mecsér József – 10 (7) fő
Vágó Tibor – 9 (4) fő
Hadbírók:
Ledényi Ferenc ezredes – 28 (51) fő
Szimler János alezredes – 23 (20) fő
Sömjén György őrnagy – 14 (16) fő
Mátyás Miklós őrnagy – 13 (23) fő
Kiss István Gábor százados – 12 (19) fő
Hozzászólások