A kulcsos ember • Hetedhéthatár

Szépirodalom - próza

A kulcsos ember

 

K. Alajost kezdetben nagyon zavarta az a hatalmas kulcscsomó, mely állandóan ott zörgött a zsebében. Szerencsére csak ő hallotta az idegesítő zajt, mert egyébként végig sem mehetett volna az utcán, anélkül hogy meg ne bámulnák a járókelők és idővel valami csúfnevet rá ne ragasztanának. (Gyakori szokás ez kisvárosban, ahol mindenki mindenkit ismer.) Egyszer aztán arra gondolt, hogy ki kellene próbálni azokat a kulcsokat, hátha valami hasznukat is vehetné, ha már naphosszat tűrnie kell a csörömpölésüket. Elsőként a közért kasszás-kisasszonyánál próbálkozott egy finoman kimunkált, ezüstös kulccsal. Aztán a pultos, a jegyszedő, a postás meg a banki tisztviselő kegyeit nyerte el velük. A szó szoros értelmében, kulcsra nyíltak meg előtte a lehetőségek. Ha valamit el akart intézni, vagy meg szeretett volna szerezni, csak zsebébe nyúlt és megérintette a megfelelő kulcsot. (Idővel bámulatos érzékelő képességet fejlesztett ki az ujjaiban). Mindenki készségesen segített, pénzt kölcsönzött neki, beajánlotta az illetékesekhez, sőt nemegyszer apróbb szabálytalanságot is elkövettek miatta. Senki sem tudott ellenállni azoknak a kulcsoknak, csak pattantak, mint az olajozott zár, és tették, amire emberünk kérte őket.

K. Alajos azonban mégsem volt elégedett. Folyton újabb és újabb kulcsok után kutatott. Ha meglátott üzletben, ócskásnál vagy éppen egy szomszéd portáján egy különlegesebb kulcsot, addig nem nyughatott, amíg meg nem szerezte. Már álmában is kulcsokkal bajlódott, tisztította, fényezte, aztán büszkén odafűzte őket a többihez. Egyszer azt álmodta, hogy gyönyörű füves réten kószál, csak úgy, minden cél nélkül és hirtelen eléje pottyan valami. Egy jókora rozsdás kulcs volt, valami ismeretlen nyelvű felirattal. Épp próbálta kisilabizálni, amikor olyan nyilallást érzett a mellkasában, mintha villám sújtotta volna. Két nap múlva talált rá a postás, mikor hozta a nyugdíját. Hogy mi lett a csodatevő kulcsokkal, arról nem szól a fáma. Az sem biztos, hogy létezett az a köteg, mert amint mondtam, senkinek sem mutatta meg, senki sem hallotta zsebében az idegesítő zörgést.

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS