Megbolydult lélek ballagtában
sugárútba szánt kerteket
Visszafelé tekintő fák lombjában
elrejti a táguló lépteket
Tavaszt olt nyárba a hűs
erdőt takar a rókajárta nyom
rebben a madárhang újra és újra
a felhőtorlaszoló lombokon
Fáradó könnyűség ágymeleg helyett
ad betonszegélynyi pihenőt
padkán keres a tétova kéz
fogózásra alkalmas erőt
Városom útja büszke vadon
őz hullajtja rád koronás ékeit
Lemossa az esti harmat csillagos keze
az idetévedt vándor aszfaltra rajzolt lépteit
Hozzászólások