A csend útja • Hetedhéthatár

Szépirodalom - próza

A csend útja

Opálos a reggel. A part szürke szikláin végigszalad a szél. Itt nyugalom van, fehér színű napfény és a kék millió árnyalata. Szemben terpeszkednek Marokkó hegyei…

A sors – jó szerencsém – vezérelt ide, az Isten háta mögé, Európa alsó szegletébe, hogy a boldogság és a csend újabb arcát megismerhessem. Itt van a kezdet és a vég; végén járok egy kontinensnek, s előttem egy másik kapuja. Egy másiké, mely ezernyi titkot rejteget, és csodáit nem adja egykönnyen. Alattam a sziklák valaha Afrika szikláit ölelték. Régóta csak messziről áhítoznak egymás után, többé nem találkozhatnak anyagaik, sem az égben, sem az óceán alatt.

De sóhajtásukat továbbviszi a víz, benne szunnyadnak álmaik a habok fodrában.

Száz arca van a nyugalomnak.

Az egyiket szelek szabdalják, Nap égeti, tenger vize mossa. Csöndes kisváros, fehér házaival Afrikát bámulja. Ennek az arcnak neve is van: úgy hívják, Tarifa.

*

Nagyon régen ülök itt. Meglehet, már több ezer éve. Szívemből repülnek fel a sirályok, hajamból szakad ki a szél. Itt voltam már a teremtéskor is. Itt kóborolt a lelkem mindig, amikor ellepte a köveket a dagály. Sosem mentem el innen és örökre itt maradok. Ide tartozom, mint a szürke sziklák, itt vagyok otthon.

Körülöttem épülnek és omlanak a fehér városok, születnek és eltűnnek barna bőrű halászok, de az én tekintetem nem homályosodik.

Bennem él a nyugalom, és én a belső csend gyermeke vagyok. Zúg a tenger és viháncol a szél, de ez nekem a csend. Én halkan élek.

*

A csendnek útja van. Arra tart, ahol az óceán ered, és onnan jön, ahol születik az ég. Körben jár, és úgy vesz körül, mint a levegő, a napfény és a bőröm. A csend útja mindenkin átmegy, de ösvényét homály lengi át. Akiben nincs nyugalom, a csend útjára sohasem léphet…

*

Tarifa. Egy aprócska arab szó.

Maroknyi kő egy tengerszoros partján. Aranyszínű hajam szála, ha hunyorítok, és nap fénye csillan a repedezett sziklákon is.

Egyszer majd fel kell állnom innen, és talán nem jövök vissza!

De a csend, a nyugalom mindig bennem marad, a lelkem sosem megy el. Az igazi ösvény nem térben halad. A valódi óceán mindig körbevesz. Tarifa csak egyetlen apró szentjánosbogár, mely felvillant életem sötétjében.


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS