ritkul az éjszaka csöndje
neszpuha láb hova lép
bölcs tuja porhava csábít
őzsuta vár, odanéz –
szörny veti rémteli arcát
szájsarkon csordul a vér
üstököt ráz, szeme kábít
megveti száz csodalény
selymes már fényteli erdő
pusztul a rossz, pora kék
felkapja fordul a szélvész
messzire hányja ma még.
Szóljon hozzá!