Pődör György | Reggeli talány

Szépirodalom - vers

Reggeli talány

 

Indul a nap, akár az egyszeregy,
talán egy-két felhő még ingatag.
Hamvas szilvák kék égbe ringanak,
a hajnali pára is mennybe megy.

Amit a lélek lát, az kegyre kegy,
s a teremtés óta már igy marad.
Lábnyom nélkül az idő is szalad,
s feledésként nyeli fekete begy.

Csillaghoz univerzum az arány,
az égbolt sem puszta gömbhéj talán,
s oka van, miért zöldek a mezők.

Töpreng a mulandó, ha visszanéz.
Bár semmi nem volt édes, tiszta méz,
lenni Valaki mindig ad erőt.

 

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Reggeli talány”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés