Élményvers XXVII. • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Élményvers XXVII.

Lélek gyümölcsei vagytok, költők,
akiket megtart az anyaág,
megfed az apa,
nélkülöz a fiú –
és fáj minden pillanat.
Rebben a szem, élhetetlen –
és sorsotokra odapingált a bánat.
Ha szólhatnék örömötökről –
minden ember kiteljesedése
minden ember boldogsága.
Tehát én így vagyok,
szomorúság komor talaján
esküt teszek a mérhetetlenre.
Egy óriás sóhaj a jutalma.

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Élményvers XXVII.”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés