Ezzel a címmel jelent meg Minorics Tünde mohácsi etnográfus csodálatosan szép könyve az idei busójárásra. E tudományos megalapozottságú, sok ismeretet hordozó, mégis közérthető és élvezetes műben a szerzőnek sikerült minden olvasó számára közelhoznia az évszázadok óta ható, ezreket Mohácsra hívó, karneváli hangulatú télűző népszokást, melyet 2009 szeptemberében az UNESCO Abu Dhabiban (Arab Emírség) felvett az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára.
A maszk mögött
Sajátos alkotói módszert választott a szerző: benézett a faragott álarcok mögé, „belebújt” a busók maskarájába és lelkületébe, belülről nézte és láttatta a busó csoportok, kisközösségek világát, szokásrendszerét, magatartásformáit, rítusait, egyéni és közösségi viszonylatait, azoknak a személyeknek gondolkodás- és érzelemvilágát, akik vallják magukról, hogy ők nemcsak a februári farsangban, hanem egész évben busók.
Dokumentációs célú, de művészi kivitelű fotói és átélt szövegei számos bensőséges pillanatot és érzelmi állapotot, jó hangulatú, esetenként humoros helyzetképeket rögzítenek.
A kötetből megismerhetjük a várost és lakosságát, a sokácokat, akik éltetik e télűző szokást, a busójárás nyelvi világát. Külön fejezet szól a mohácsi busójárás múltjáról, jelenéről, színtereiről. Nagy terjedelmet szentel a szerző a busómaszk, a busóöltözet és a kellékek bemutatására. Beszél a busószerepről, a „busótársadalom”-ról és arról, hogy apáról fiúra öröklődik e hagyomány. – Végül felsorolja azokat, akik mint maszkfaragók és kiegészítő-készítők múltban és jelenben meghatározói voltak és lesznek ennek az ünnepnek.
Angol és horvát nyelvű fordításban is olvasható Minorics Tünde tanulmánya. A kötetet gazdag bibliográfia teszi teljessé – ezzel is segítve a további ismeretek megszerzésének lehetőségét.
(Pannon Kultúra Alapítvány, Pécs, 2010. 180 oldal)
Hozzászólások