Megélt éveim, ha megkeresnek,
játékai leszek
kegyetlen isteneknek,
kísértenek kék-lángú lidérces fények,
elém vetítik arcvonásaim,
aki voltam, s majd leszek:
elhalt ős, világra igyekvő gyerek,
új láncszem, kapocs,
folytatásígéret;
költözik belém, s belőlem a lélek,
a múlt és eljövendő
örömök, keservek, esélyek…
Mert amit kényeztetek,
óvok naponta, a test, csupán a forma,
értelmem életnyi takarója,
gyümölcshéj,
miközben a transzcendens,
ami ha lehettem,
hajszálréseken szivárog,
és védhetetlen
oldódik eggyé a végtelen idővel.
2010-10-08
Békés, bölcs gondolatok, drága Ildikó.
Két napja írtam neked a Te E-mail címedre.
(kisslaci13@gmail.com)
Drága Ildikó, korábban kommentáltam a „Bárzongorista” versedhez.
laci
Köszönöm a véleményt drága Lacikám!
és a türelmet. Nem voltam a gépnél
Ildikó.
Örülök, hogy megtaláltalak, drága Ildikó.