II. rész: Vincent Van Gogh három lakhelye
Élete során Van Gogh nagyon sok helyen lakott. Valamennyi tartózkodási helye közül talán a három legfontosabb Cuesmes, ahol festői karrierje elkezdődött, Arles, ahol művészete kiteljesedett és Auvers-sur-Oise, ahol utolsó képeit festette.
Cuesmes
Van Gogh teológiát tanult és apja lelkipásztori tevékenységét akarta folytatni. 1879-ben egyházi felettesei a belga Borinage-ban lévő Wasmesbe küldték szénbányászok közé. A gyerekeket tanította írni, olvasni és hittanra, betegeket ápolt, szabadidejében pedig rajzolt. Együtt élt a bányászokkal, leszállt velük a bányába, és egy alkalommal megmentette egy balesetet szenvedett bányász életét is. Testvérének, Théónak írja Vincent Borinage-ról: „Amit itt lát az ember, emlékeztet Thijs Marisra vagy Albrecht Dürerre. Körös-körül hatalmas kéményeket és szénhegyeket látunk.”
Borinage. Szénbánya
Mivel elöljárói alkalmatlannak találták feladatai elvégzésére, nem hosszabbították meg szerződését. Ekkor Van Gogh átköltözött Cuesmesbe. A ház, ahol Van Gogh lakott, ma egy kis múzeum, ahol képet kapunk a festő karrierjének kibontakozásáról.
Guesmes. Van Gogh háza elölről és hátulról
Van Gogh szobája
Ebből az időből származnak első képei. Itt dolgozza ki elképzeléseit a művészetről és itt találja meg azokat a témákat, amelyek egész festői karrierje során feltűnnek.
Van Gogh: Az ásók
Van Gogh: Magvető
Van Gogh Arles-ban
Miután két évet Párizsban töltött, Van Gogh 1888. február 20-án Arles-ba érkezik. Az itt töltött tizennégy hónap alatt festi meg azokat a műveit, amelyeket a művészettörténet ma a 19. század végi festészet főműveinek tart. Arles-ban, a Lamartine téren Van Gogh kibérelte egy kis ház jobb szárnyát. A parkra néző, napfényes házban jól érezte magát és számos rajzot, akvarelt és egy festményt is készített róla. A műterem a földszinten volt, míg a lakószoba az emeleten. Rávette a tulajdonost, hogy festesse kívül sárgára, zöld ablakokkal. Ez lett a híres „sárga ház”.
A „sárga ház” fotó és Van Gogh képe
1888. szeptember 8-án Van Gogh testvéréhez, Wilhelminéhez címzett levelében írja: „Szeretném, ha jövőre te is eljönnél ide. Most rendezem be műtermemet úgy, hogy mindig el tudjak valakit szállásolni. Az emeleten van két szép, parkra nyíló szoba, ahonnan látni a felkelő napot. Az egyik a barátoké lesz, a másik az enyém. Itt csak néhány szalmafonatú széket, egy fehér fából lévő asztalt és ágyat akarok elhelyezni.”
Van Gogh legismertebb festménye szobájáról
Van Gogh alig várja, hogy vendégszobájába megérkezzen barátja, Paul Gauguin. Ez utóbbi hosszas habozás után elfogadja a meghívást, de hamarosan vitákba keverednek. Van Gogh egy borotvával kergeti barátját, aki elmenekül a házból. Az elkeseredett Vincent dührohamában levágja bal fülét. Néhány napos kórházi ápolás után a festő visszatér a sárga házba, de a szomszédok túl veszélyesnek találják és követelik kórházi kezelését. 1889 márciusában festi meg híres levágott fülű önarcképét.
Van Gogh: Önarckép bepólyázott füllel
Van Gogh Arles-ban festette meg egyik legismertebb képét, ami Langlois hídja és Az arles-i híd néven is szerepel. A festményt több változatban is elkészítette, az egyiken mosónők is láthatók.
Van Gogh: Langlois hídja mosónőkkel
Van Gogh szeretett este az utcákon sétálni. Ilyenkor megfigyelte a holdfény játékát és a csillagokat. Testvéréhez, Théóhoz írt leveleiben beszámol élményeiről, terveiről, hogy majd megfesti az éjszakát csodálatos csillagaival. 1888-ban alkotta meg a Csillagos éj a Rhône fölött című képét.
Van Gogh: Csillagos éj a Rhône fölött
Arles-i tartózkodása alatt Van Gogh nagy figyelmet szentelt a környék búza- és napraforgó tábláinak is. Az alábbi képet 1890-ben festette.
Van Gogh: Búzatábla varjakkal
Auvers-sur-Oise
Festőbarátja, Camille Pissarro tanácsára Van Gogh 1890. május 20-án a Párizstól harminc kilométernyire fekvő kis faluba, Auvers-sur-Oise-ba érkezik, ahol a később Van Gogh házának átkeresztelt Auberge Ravoux-ban száll meg.
Auvers-sur-Oise
Az Auberge Ravoux falába két nagy vaskarikát építettek be, ahová a vendégek lovaikat köthették ki. A fogadó belsejében a párizsi sörözőktől eltérően nem padok voltak, hanem robosztus faasztalok, mellettük szalmafonatos székek. Bár ánizsos aperitifeket is lehetett kapni, a vendégek leginkább bort ittak. A fogadó előtt néhány vasból készült asztalnál hűsölhettek nyáron a vendégek az utcában lévő fák árnyékában. Az alábbi fotó, amin a fogadó tulajdonosa is látható, 1890-ben készült.
Az Auberge Ravoux
A művészek, akik itt megszálltak, mint Van Gogh, az emeleti szobákban kaptak szállást. A szobák csak a legszükségesebb bútorokkal voltak berendezve. Egy ágy, egy szék, egy szekrény a ruháknak. Folyóvíz nem volt, a fogadó udvarán lévő kútból kellett kipumpálni a vizet.
Van Gogh szobája
Van Gogh hamar megbarátkozott Ravoux-val, aki csak Monsieur Vincent néven szólította. A festőnek tetszett az egyszerű, de barátságos hely. Semmi mással nem foglalkozott, csak a festészettel. Minden reggel elhagyta a fogadót festőállványával, hogy a várost és a mezőket lefesse.
Auvers-sur-Oise-ban Van Gogh mindössze hetven napot töltött, ám nyolcvan festményt, köztük egy tucatnyi portrét festett itt. Többek közt a fogadós tizenhárom éves lányának, Adelinnek portréját.
Auvers-sur-Oise temploma és Van Gogh festménye
Van Gogh: Búzatábla
Van Gogh: Adeline
Van Gogh Auvers-sur-Oise-t sokkal közelebb érzi magához, mint Hollandiát vagy Párizst. Azt reméli, hogy családja is meglátogatja majd. Ám július 27-én, amikor mint minden nap kimegy a búzamezőkre, súlyosan megsebesíti magát egy pisztolylövéssel. Saját lábán visszatér a fogadóba. A falu orvosa megvizsgálja, és elszállíttatja Pontoise kórházába, ahol két nappal később meghal.
Hozzászólások