Halak havában • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Halak havában

 

Vidám zodiákus kőbabonák

 

Nem tudni, ki írta, mondta,
ősi tudás, hindu monda,
papírból, szóból hamu lett,
de maradt ránk sok amulett.

Elhiszem az égre nézve,
ha bolygók fénye igézne,
mitől sikere, vágya nő,
az itt a földön drágakő.

Ez még csak a halak hava,
eztán jő még az év java,
mert nem a kőből lett humusz,
s a Jupiter sem Neptunusz.

Ametisztből szép a serleg,
abból inni bátran mernek,
sokan vallják, el is hiszik,
nem rúg be, ki abból iszik.

Ivott hajdan sok légiós,
– bár hazudott az égi jós –
mind azt hitte, nem részegít,
s csak dadogta: – Ki részeg itt?

Lógott karon, orrban csizmán,
bal kéz ujján mint talizmán,
volt a szerelem záloga,
halak havának látnoka.

Nincsen sorsunk kőbe vésve,
nem is vagyunk még elkésve,
ha szép jövőt sejtet drágán
egy kristálygömb, vagy a sámán.

 

Halak, február 19. – március 20.

(A csillagjegy drágaköve: ametiszt)

 

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS