Már kora reggel munkagépek
zaja veri fel a csendet az egész
lakótelepen, a máskor csendes
hajnalok most zajjal telnek meg,
ahogy épül egyre szemem előtt a
végtelen futókör, amely alighanem
valakinek az álma lehetett, mert el
nem képzelem, ki fogja itt róni rajta a
kilométereket, ezen az óriáskígyóként
kígyózó, mindenen átfutó szőnyegen.
De most még reggelente zúzott követ
zúdítanak a földre a szorgalmas
építőmunkások, és én visszavágyom
abba a csöndbe, amelyet hónapokon át
nyomasztónak éreztem. Lemondanék
a futókörről, amelyen én soha nem
fogok futni, de amelynek születése
annyi reggelen, a korai csendemet
szétzúzza könyörtelen dübörgésével.
2021.02.03.
Hozzászólások