Tisztelt Olvasók!
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.
Kiss Ferenc 1944-es vendégszereplése
A Színház tér 1940-es évek telén (Forrás: Régi Pécs)
A második világégés végső szakaszába érkezett, szörnyű dolgok történtek a világban. Hazánk a német megszállás előtti napokat élte át. Ekkor jelent meg a „Dunántúl” 1944. március 10.-i számának „Színház” rovatában, „Csalóka szivárvány – Kiss Ferenc vendégjátéka” című kritikája a „szokásos” névtelenségbe burkolózva, „K” monogrammal.
Tamási Áron (Forrás: Wikipédia)
„Pécs, március 9. – Nagy érdeklődés előzte meg a színház csütörtök esti prózai bemutatóját. Ez a várakozás egyaránt szólt Tamási Áronnak, a legegyénibb hangú erdélyi írónak, és Kiss Ferencnek, a Pécsett mindig szívesen látott nagy magyar művésznek. Tamási Áront regényeiből és remekbeszabott novelláiból úgy ismertük meg, mint a székely népi élet leghivatottabb és leghitelesebb íróját, akinek Ábelje, a magyar Peer Gynt felejthetetlen regényhőssel ajándékozta meg a magyar irodalmat. A székelységnek eddig még nem volt olyan újhangú, aranyos humort megcsillantó, a népi lélek kincseit megmutató, melegszívű és játékos kedvű költője, mint Tamási Áron. A kiváló író úgy ismeri népének életét, gondjait, jellemvonásait, ezt az egyszerű, erős, de gyengéd, megértő és bölcs székely lelkiséget, mint Nyírőn kívül senki más az erdélyi írók közül.
A Marosvásárhelyi Színház ma (Forrás:Wikipédia)
Ezt a Tamási Áront, a nagy székely meseköltőt vártuk a színpadon, de abból a sok írói értékből, ami annyira egyéni sajátja az Ábel ciklus írójának, sajnos csak keveset kaptunk a Csalóka szivárványban. Az erdélyi erdők és mezők napsütése helyett valami mesterséges köd üli meg a színpadot, a színjáték főszereplőjének, Czintos Bálintnak figurájában pedig egy olyan székely gazdát állít elénk, aki elszakadva a valóság talajától, a maga paraszti, földet művelő életmódjától a valószínűtlenség (sic!), az irrealitás tévútjára téved. A félresiklást az indítja el, hogy a módos, ötven felé járó székely gazda szerelmes lesz fia választottjába, és hogy elhódíthassa a csinos városi leányt, leveti a székely gúnyát és ruhát, maszkot cserél volt iskolatársával, egy kótyagos filozófussal, aki Czintos Bálint ruhájában a folyóba öli magát. A faluban mindenki azt hiszi, hogy Czintos Bálint halt meg, az igazi Czintos Bálint azonban még saját fiát is kitagadja vagyonából, és mindezt Zsuzsannáért, és az annyira áhított új életért teszi.
Kiss Ferenc 1932 (Forrás: Wikipédia)
De bekövetkezik a lelki válság. Rádöbben arra, hogy rosszul és rosszat cselekedett. Újból felveszi régi ruháját, de most már senki sem hiszi el neki, hogy nem ő, hanem filozófus barátja halt meg. Élete így zsákutcába kerül, környezete is elmezavarodottnak tartja, és az író szerint nem marad számára más választás, minthogy kövesse barátját. Czintos Bálint lelki meghasonlásában szintén a folyóba öli magát.
Kiss Ferenc Bánk bánként (Forrás: Wikipédia)
Amikor összecsapódik a függöny, a közönség önkéntelenül is felveti a kérdést: vajon mit akart Tamási ezzel a fantasztikum határán mozgó történettel, milyen tanulságokat akart levonni belőle? A legjobb feltevés szerint valószínűleg azt akarta példázni (sic!), hogy egy más valaki életét nem lehet csak úgy magunkra venni, mint egy ruhadarabot, mert a csalóka szivárvány után futkozók (sic!), akik valamilyen rögeszmétől, vagy beteges vágytól megszállottan, álcázott és hazug életet akarnak magukra erőszakolni, könnyen úgy járhatnak, mint a tragikus végű Czintos Bálint. De mindehhez miért kell zavaros szimbólumokat, népi misztikát, naiv és banális színpadi fogásokat összezsúfolni? Ebben a kuszaságban persze elveszik a drámai vonalvezetés, és gondolati elem, a tanító erkölcsi célzat is csak alig hámozható ki a szerkezetileg amúgy is laza, széteső darabból.
Ezek miatt a szembetűnő dramaturgiai fogyatékosságuk miatt nem a drámai erő és lendület jelentik a Csalóka szivárvány írói értékeit, hanem azok a hamisítatlan (sic!) hús-vér mellékszereplők, amelyek az élet színeit és mozgalmasságát hozzák a színpadra. Ezek a figurák napsugaras derűt, vidámságot és felüdítő perceket szereznek, ezeken keresztül szól hozzánk az igazi Tamási, akinek üdesége és szavainak íze olyan. mint a havasi málna.
Kiss Ferenc 1945-ben (Forrás: Wikipédia)
A Tamási darabot mintaszerű előadásban mutatta be a pécsi társulat a kolozsvári Tompa Miklós hozzáértő és gondos rendezésében. A színház neves vendége, Kiss Ferenc játszotta Czintos Bálintot. Bár a figura a valószínűtlen és erőltetett lélekhasadásával alig kiteljesíthető, a nagy művész mégis bravúrosan állította elénk a nagyravágyó, a félbe maradottsága miatt önmagát lebecsülő, a doktori címért, a költő és filozófusi titulusért merész és vakmerő játékba kezdő székely gazda tragédiába torkolló életútját.
Kiss Ferenc művészetének széles skáláját csillogtatta meg. Mélyen szántó, megdöbbentő drámát adott, amikor elhatározta, hogy megjátsza (sic!) a másik, az úri életet, majd az álszakállal végigkomédiázta a második felvonást, az utolsó jelenetekben pedig összeroskadva a hazugság és a lelkiismeret-furdalás súlya alatt mesterien adta vissza a lelki összeomlást, a kétségbeesést afölött, hogy már senki sem hiszi el neki, hogy nem a filozófus, hanem Czintos Bálint áll előttük. A kiváló művészt a közönség lelkesen és meleg szeretettel ünnepelte minden jelenete után.
Bakos László Örökös Tag (Forrás: Wikipédia)
Finoman és bensőségesen játszotta meg Zsuzsánnát Fábián Eszter, és egyik legsikerültebb alakítással aratott megérdemelt tapsokat a tehetséges Bakos László, mint jóízű, kedélyes Samu bácsi. Bicskey Károly, a fiatal Czintos Kálmán az apjával szembeszálló fiút mintázta meg kitűnően. Mihályi Vilcsi, Varga Jenő, Vígh Imre, Zoltai Miklós, Sebők Margit, Deák Ferenc, Kosztolányi Broniszláv és Nádai Pál pedig egytől-egyig sikerült epizódalakítással járultak az előadás sikeréhez.”
Tamási Áron (Forrás: Wikipédia)
Tamási Áron (Tamás János, 1897-1966) 3 felvonásos drámai színjátékát a kor egyik ünnepelt színésze, Kiss (Kis) Ferenc (Sándor, 1893-1978) vendégjátékával a következő napokon vitték színre: 1944. március 9, 10, 11, 12 (délután), 12 (este), 13. A darabot vendégként Tompa Miklós rendezte. Tompa Miklós (1910-1996) rendező, színház-pedagógus, színigazgató, színész, a Székely Színház (a későbbi Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Magyar Tagozata) egyik alapítója (1946), az erdélyi színjátszás legendás alakja volt. (Ma a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata viseli a nevét.)
A kritikát már csak azért is érdemes volt idézni, mivel ebből kiderül: ennek a művének a mondanivalója, egész költői világa előtt – ellentétben az Ábel-trilógiával – értetlenül állott a kritikus, tőle idegennek találta, és ennek igazolására részletesen ismertette és magyarázta annak tartalmát. A mellékszereplők kisugárzása mellett az előadás színrevitelét azonban dicsérte, emellett a szereplő-gárda minden tagját dicsérő jelzőkkel illette. A kritika-ismertetés másik okaként a ma színház-értőinek is „föl van adva a lecke”: véleményezzék ők is ezt az elemző írást…
A szereplőkre rátérvén, a következőket mondhatjuk el. Kiss Ferenc sűrűn szerepelt nálunk, elsőként Zerkovicz Béla (1881-1948)-Bús (Schwarcz) Fekete László (1896-1971)-Kulinyi Ernő (1893-1945) mára már kevéssé játszott 3 felvonásos operettjében, az „Árvácska” címűben 1925. május 15.-én lépett közönségünk elé, a karmester Hajsinek Rezső, a rendező Gulyás Menyhért (Goldberger Mandel, 1875-1959) volt. („A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma bibliográfiával /1895-1949/”, szerkesztette Futaky Hajna /1927-2011/ 1992. adataival.)
Kiss Ferenc a kor korszakos tehetségű színésze volt, akinek nevéhez hazai és külföldi klasszikusok hősi figurái mellett a színjátszás más műfajaiban szintén kiemelkedő alakítások fűződtek, emellett a film-főszerepek egész sorát játszotta el 1921. és 1944. között. Pár debreceni év (1917-1919) után a fővárosi Nemzeti Színház vezető színészeként országos ismertségre tett szert (1919-1944). A Színművészeti Akadémia igazgatója (1937-1944), és a Színművészeti és Filmművészeti Kamara elnöke lett (1938-1944). Korán eljegyezte magát a politikával, kora hivatalos ideológiájának egyik vezető művészeti képviselője volt. Az 1930-as évek végétől egyre inkább szélsőjobbra tolódott, a zsidó pályatárasai kiközösítésében oroszlán része volt. Szálasi Ferenc (1897-1946) rémuralma idejében színháza igazgatói tisztét is elvállalta 1944-ben.
Bicskey Károly (Forrás:Wikipédia)
A népbíróság – például (tasnádi) Major-(Maróthy) Tamás (1910-1986) tanúvallomása alapján – 8 év börtönre ítélte, 1953-ban szabadult. A színészi pályára az 1956-os forradalom előtti hónapokban tért vissza, sőt 1957-től 1976-ig különböző film- és TV-film értékes epizód-szerepeiben tűnt föl. Érdemes művész kitüntetést 1963-ban kapott. A 69 film- és TV-film szerepei közül egyet (valójában kettőt) emelek ki, mindjárt kiderül, miért.
Kisiskolás korunkban számtalanszor mentünk csoportosan a pécsi Egyetem utcai Iskolából a közeli Park moziba, amelynek falait a híres pécsi festő, Gebauer Ernő (1882-1962) freskói díszítették. Például számos alkalommal tekintettünk meg – sokszor az erkélyről is – „hősi” szovjet filmeket a polgárháború-, kínai filmeket a japánok elleni küzdelem időszakából. (Az előbbinek ékes példája volt „Kocsubej” komisszár harcai – máig előttem vannak a lovas-rohamok, és a mozgó kocsik hátuljára szerelt géppuskák harci jelenetei –, utóbbinak pedig a „Tigriskölyök” című – amikor a hős, hogy biztos legyen a híd fölrobbantásában – ezzel akadályozván meg a japán előrenyomulást –, a végén a híd alatt állva nyújtotta föl a robbanóanyagot, és vele együtt robbantotta föl önmagát.)
Kiss Ferenc és Tóth Laci híres jelenete (Forrás: Wikipédia)
A híres Székely István (Steve Sekely, S. K. Seeley, 1899-1979) rendezésében 1936-ben forgatott, Móricz Zsigmond (1879-1942) halhatatlan művéből készült „Légy jó mindhalálig” című alkotásban Kiss Ferenc a kollégiumi igazgatót alakította. Amikor 1960-ban újra filmvászonra került ez a film felejthetetlen, új földolgozásban, Ranódy László (1919-1983) klasszikus rendezésében, már Pósalaky úr szerepében tűnt föl. A főszerepet a hajdúszoboszlói Tóth Laci, a szélhámos Török urat a gyerekszínészből („Kétszer kettő néha öt”) a későbbi híres pécsi drámai színésszé érett Holl István (1938-2000), Kiss Ferenc régi szerepét pedig Bessenyei Ferenc (1919-2004) játszotta. Akkor láttam Kiss Ferencet először a Park mozi földszintjén „lentről”, amikor vakon, üveges szemmel, emlékezetesen csak egyetlen – azóta is legendává vált – szót ismételgetett a filmvásznon: „Uggorgyunk! …
Hozzászólások