Az idő már nem ural • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Az idő már nem ural

Most a gondolataidban olvasok.
Ha titkod van előttem,
zárd be az elméd!
Vagy hallgass némán,
és figyeld,
hogy tör fel benned sok elfelejtett emlék.

Időben elmosódva vad valcert járnak a képek,
idegen a bolygó,
de tudod, hogy ez nem a K-PAX.
A planéta neve Perdide.
A tied Piel.
Úgy öt éves lehetsz.
Még nem sejted,
de hogy magad megmentsd,
később mindent bevetsz.

Kedves öreg Silbad,
mint egykoron Szindbád,
te is sokáig bolyongasz.
De az utolsó órádban
– szavak nélkül is –
mindent elmondasz:

Akkor már tudod, hogy az idő nem ural téged,
hogy a Gamma 10-en az arctalanság nem boldogság,
akkorra megszokod koponyádon a léket…

De most figyelj rám!
Légy jó fiú, és fogadj szót!
Csak a hangom van neked.
Nincs karom, hogy megfogjam és vezessem a kezed.
Nem tudlak megsimogatni,
átölelni
és letörölni a könnyeid,
nem tudom egy csapásra átírni a sorsunk forgatókönyveit.

De ne sírj!
Végül minden rendben lesz,
drága kis Piel!
Félned nem kell,
rád az idő összes ura figyel.

*

Jelen írás a Total Art Egyesület „Az animáció más slammel” című írói pályázatára készült.
A program a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósul meg.

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Az idő már nem ural”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés