Tisztelt Olvasók!
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.
A stagione-rendszer helyi nehézségeiről és Somlay Artúr vendégszerepléséről 1943-ból
Pécsi Nemzeti Színház Anno képeslapon (Forrás: Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)
„Bezárják egy évre a Pécsi Nemzeti Színházat?” főcímmel, és „Szigetvár kilép a pécsi színi kerületből” alcímmel sokat sejtető cikk jelent meg a polgári-liberális Pécsi Napló (1892-1944) 1943. május 25.-i számában. Aki akkor elolvasta, valóban azt kapta, amit a cikk sejtetett, már csak ezért is érdemes fölidéznem. Lássuk tehát a május 24.-i keltezéssel napvilágot látott írást.
Szigetvár főtere – Oroszlán-szobor (Forrás: kozterkep-mapublic.hu)
„A nagyobb és kisebb magyar vidéki városokban már javában folynak az előkészületek az 1943-1944. évi színi szezonra. Mindenekelőtt lázas munka folyik Kolozsvártól Ungvárig. A színigazgatók színészekkel és színésznőkkel tárgyalnak, prózai, operett és opera műsor-tervezeteket készítenek. Csak Pécsett uralkodik mély csend a színház körül. A mecsekalji metropolisban a Pécsi Nemzeti Színház jövő évi működését illetően a legteljesebb bizonytalanság tapasztalható. Ebben a városban még senki sem tudja, hogy a jövő színi szezonban ki lesz a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója, kik lesznek a színtársulat tagjai, milyen előadások lesznek, és tulajdonképpen mikor kezdődik majd meg Pécsett a színi színi (sic!) szezon. Ezt nemcsak a város színházlátogató közönsége nem tudja, hanem még Pécs szab.(ad) kir.(ályi) város hatósága sem.
Ennek a teljes bizonytalanságnak az oka abban rejlik, hogy Pécs szab. kir. város hatósága még mindig nem kapta meg a m.(agyar) kir.(ályi) vallás- és közoktatásügyi minisztertől kért 30.000 pengős támogatást. A kultuszminiszter anyagi támogatása nélkül viszont a Pécsi Nemzeti Színház az új színi évadban működését nem kezdheti meg. Ebben az esetben esetleg sorra kerülhet a nagy múltú Pécsi Nemzeti Színház kapuinak egy évi időtartamra való bezárásra. (sic!) Ezt a hírt azonban fentartással (sic!) kell fogadnunk, mert ha idejében megérkezik a kultuszminiszter szubvenciója, akkor mégis megnyitja kapuit a Pécsi Nemzeti Színház.
Kulturális és nemzeti szempontból óriási veszteség lenne Pécsre nézve, ha anyagi támogatás hiányában egy esztendeig szünetelnének az előadások a színházban, Pécs szab. kir. város közönsége kulturális téren már eddig is sokat vesztett. Elvesztette az Erzsébet Tudományegyetem bölcsészettudományi karát, mely jelenleg ideiglenesen szünetel, elvesztette bányászati és kohászati főiskoláját, elvesztette tanári karának legértékesebb részét, akiket Szegedre és Debrecenbe helyezett át a kultuszminiszter. Ha Pécs most elvesztené a színházat is, újabb kultur veszteség érné a város közönségét. Néhány év múlva, fennállásának ötven esztendős jubileumát ünnepli a Pécsi Nemzeti Színház. Az a pécsi színház, amely a magyar színházművészetnek Páger Antalt, Rökk Marikát, Mezei Máriát, a két Latabárt, és a többi Pécsről elindult színészt adta. Ez a színház megérdemelné a minél messzebbmenő anyagi támogatást a vallás- és közoktatásügyi miniszter részéről. Megérdemelné azért, mert a múltban nemcsak szórakoztatott, hanem mindenekelőtt kultúr missziót teljesített a Dunántúl szívében, amelyet magyarabb magyarrá tett.
Esztergár Lajos dr. polgármester (Forrás: Wikipédia)
Értesülésünk szerint dr. Esztergár Lajos polgármester még ezen a héten összehívja a város színügyi bizottságát. Az ülésen részletesen a Pécsi Nemzeti Színház összes problémáit. Ezen az ülésen fog majd tulajdonképpen eldőlni a Pécsi Nemzeti Színház jövője. A színügyi bizottság valószínűleg foglalkozni fog Szigetvárnak a pécsi színi kerületből való kilépésével is. Ezzel a problémával kapcsolatban Péter József szerkesztésében megjelenő ’Szigetvári Hírlap’ május 22-iki száma szó szerint a következőket írja: ’Bőven foglalkoztunk Délsomogy (sic!) színház kérdésével a pécsi társulat szereplése után. Elmondhattuk, hogy a társulat Délsomogyban csak Szigetvárott (sic!) játszott. Szigetvár csalódott a pécsi társulatban. A bérlők szelvényeinek jó része megmaradt, mert az ötletszerűen kiránduló társulatnál a bérletet nem tudták beváltani. Egy a vélemény: Szigetvár ilyen színi idényből nem kér, és hasonló körülmények között tiltakozik az ellen, hogy híre és tudta nélkül a pécsi színház életterébe sorozzák vagy kényszerítsék. A szomorú tapasztalatok után a pécsi színház életteréből nem kérünk” – fejezi be cikkét a „Szigetvári Hírlap.”
Pécs város közönsége nagy érdeklődéssel tekint a színügyi bizottság határozata elé.” Amit most fölidéztem, nem konkrétan megnevezett szerző írta, hanem a szimbolikus „(Thália)” megnevezés „mögé bújt.”
Tisztelt olvasóim, gondolkodjanak el az olvasottakon, én sem fűzök hozzá most megjegyzéseket, hanem következzék ismét a Pécsi Napló, mégpedig az annak 1943. június 16.-i számában leírt „A vidéki színházak kitűnő sikerrel zárták a színházi évet” című cikk tartalma – minden előzetes kommentár nélkül. Azt ugyanis tudatnom kell, hogy ezt az írást már ismertettem sorozatom 7. részében. Summázata fölidézéseként elmondom, hogy ott Csele Lajos, a Színművészeti Kamara főtitkára többek között ezt nyilatkozta: „– Valóban, nemcsak a fővárosi színházak zárnak kitűnő anyagi eredménnyel…, hanem a vidék is…Természetesen a vidéki színházigazgatók máris megkezdték társulataik szervezését, illetőleg a szerződtetéseket az 1943/44. színházi évre.”
Hlatky László feleségével, Sándor Anna színésznővel (Forrás: Wikipédia)
Ezen a ponton – mint már annyiszor – a Futaky Hajna (1927-2011) által szerkesztett, és városunkban 1992-ben kiadott „A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma bibliográfiával (1895-1949)” című két kötetes összeállítást vettem elő. Itt – más forrásmunkák mellett – megtudható, hogy ebben az időben, az 1942/1943. évi színházi évadtól az országban létrehozott színi kerületek közül a dél-dunántúli központja városunk lett, és Baranya vármegye mellett Baja, Barcs, Bonyhád, Dombóvár, Kaposvár, Szigetvár szintén hozzá tartozott, tehát Somogyon és Tolnán kívül Bács-Bodrog vármegye egy városa szintén ide került. A pécsi színigazgató pedig a későbbi híres komikus, rétalapi Hlatky László (1911-1982, 1931-től 1945-ig Herczeg) volt. Ezek után pedig adjuk át ennek a forrásmunkának a szót. „…1942 kora őszén Dombóváron és Kaposvárott kezdte meg a szezont (mármint Hlatky László igazgató), Szigetváron az évadra szóló bérletet hirdetett. Ennek előadásait hétfői napokon tartották, amikor Pécsett – többnyire – szünet volt. Tudunk róla, hogy szilveszterkor a kaposvári színházban a pécsi együttes két előadásban Vaszary János Ártatlan vagyok c. bohózatát játszotta.
Páger Antal 1942 (Forrás: Wikipédia)
A Hlatky-vezette évad valóban kísérletinek bizonyult. Azzal a – várható – eredménnyel zárult, hogy mégoly tiszta művészi szándékok sem tarthatják fenn a színházüzemet, ha a publikumot ízlése, neveltetése, hagyományai nem a művészetre, hanem a felszínes, de erős érzelmi hatásokra, giccsre teszik fogékonnyá, és ha nincs olyan tőkeerős patrónus, aki a művészettel való neveltetést finanszírozná. Valószínű, hogy a színházat időnyerés céljából adták erre az évadra Hlatky igazgatásába, nagy ellenállást kellett leküzdeni az eredeti terv megvalósításáig, amíg ti. (tudniillik) a PNSZ (Pécsi Nemzeti Színház) mintegy a nagy Nemzeti Színház leányintézetévé válhat. A megvalósulást a közvetlen akadályokon kívül eleve szinte illuzórikussá tette a háborús helyzet.”
Rökk Marika hódolói levelekkel 1940 (Forrás: Wikipédia)
Azt hiszem, tapintható a két cikk közötti különbség. Az idézett forrásmunka pedig rávilágít az okokra is. Minden esetre az akkor Somogyhoz tartozó szigetváriak nagyon el lehettek keseredve, ha szószólójuk – a pécsi főlevéltáros, de Szigetváron született, ottani újságíró, Péter József (1927-?) – az újságjukban pécsi kötődései ellenére ilyen keményen fogalmazott. A júniusi interjú pedig azt tükrözte, hogy Pécsre is megérkezett addigra a központi „apanázs.” Ebben mindig nagy szerepe volt a pécsi vezetők közül a színház-barát dr. Esztergár Lajos (1894-1978) polgármesternek. A bírálatok mellett utalt „Thália” a gazdag színházi hagyományokra.
Mezey Mária 1940 (Forrás: Wikipédia)
Név szerint nevezte meg a már akkorra országos, sőt nemzetközi elismertséget, népszerűséget elérő Páger Antalt (1899-1986), Rökk Marikát (Marie Karoline Rökk, külföldi művésznevén Maria Körner és Marie Karoline Rökk, 1913-2004). Emellett Mezey (Mezei) Máriát (1909-1983), valamint a híres Latabár-dinasztia idősebb tagjait, az alapító Latabár Endrét (1811-1873) és idősebb Latabár Árpádot (1878-1951), a számos más, néven nem nevezett híresség mellett. (Id. Latabár Árpád volt a család leghíresebb tagja, Latabár Kálmán (1902-1970) és öccse, ifj. Latabár Árpád (1903-1961), a „Hosszú Latyi” édesapja. Érdekességként jegyzem meg, hogy Latabár Kálmán /„A Latyi”/ fia, ifj Latabár Kálmán (1938-2000) a színművészeti főiskola elvégzését követően, 1962-től 1964-ig a pécsi színház tagja lett – édesapjával azonos szerepkörben.)/
id. Latabár Árpád (Forrás: Wikipédia)
Végül pedig – hogy a színházunk „művészi oldaláról” is essen szó, még ha ez az év elején történt is, de – amint majd látni fogjuk – fontos vendégszereplésről lesz szó egy jelentős drámában. A katolikus-konzervatív „Dunántúl” ugyanis az 1943. január 20.-i száma „Színház” rovatában leközölt „Színházi Műsor:” című cikkét említem, amely így szól. „Somlay Artúr a Naplementében. Felemelt helyárakkal, 3 előadásban üdvözölhetjük Pécsett Somlay Artúrt, a neves szín- és filmművészt, aki élete leghíresebb szerepében lép a pécsi közönség elé, szombat este és a két vasárnapi előadáson. A nagy érdeklődésre való tekintettel ajánlatos, ha a t. (tisztelt) közönség jegyeiről elővételben gondoskodik a Naplemente előtt előadásaira. Gerhardt Hauptmann, a 80 éves világhírű német író színműve vígszínházi sikere után kerül a pécsi deszkára, és Somlay Artúron kívül Pogány Margit, Mihályi Vilcsi, Ross József, Badóczy István stb. (satöbbi) játszák (sic!) a főszerepeket a Naplemente előtt-ben.”
Latabár Endre (Forrás: Wikipédia)
Majd közvetlenül alatta: „Somlay Artúr vendégjátéka szombat este, vasárnap délután és este a Naplemente előtt-ben (eredeti német címe Vor Sonnenuntergang), felemelt helyárakkal.” Azt még tudni kell, hogy ezen hírek alatt, „A Színházi Iroda hírei” műsorismertetésénél azt is tudatták a honi publikummal, hogy a vendégjáték előadásainál bérletszünetet hirdetett a teátrum, tehát itt csak a pénztárnál megváltott jegyekkel lehetett helyet foglalni a nézőtéren. Somlay (Schneider) Artúr (Jakab, Zsigmond, 1883-1951) és Gerhart (nem Gerhardt, ahogy az újságban szerepelt, továbbá Johann, Robert is a keresztnevei voltak) Hauptmann (1862-1946) – a híres színész és a híres író, annak híres drámájában – ez az alkalom sokakat vonzott már akkor is mecsekalji városunkban. Magukra az előadásokra 1943. január 23.-án és 24.-én került sor. Sebestyén Károly fordította, Ross József rendezte a 4 felvonásos színjátékot,
Gerhart Hauptmann (Forrás: Wikipédia)
És hogy a kedves olvasó előtt semmi sem maradjon titokban, közlöm a „Dunántúl” 1943. október 1.-jei, szeptember 30.-i keltezésű egyik fontos cikkének a címét, amely „beharangozta” a soron következő újabb színházi évadunkat: „Pécs közgyűlése a színházat 5 évre használatba adta dr. Székely György színigazgatónak.” De ez már egy másik történet…
Hozzászólások