A galamb • Hetedhéthatár

Szépirodalom - próza

A galamb

 

A csepp szem riadtan pislogott. Nem találta az irányt, fogságba esett a panelház második emeleti erkélyén. Beröppent a szobába, ahol ujjongva fogadták a lakók. Partvisnyelet nyújtottak neki, azzal hadonásztak, de ő csak állt a fotelben felejtett könyvön és kereste a megoldást.

Természeténél fogva nyugodt volt, úgy érezte időre van szüksége, amíg megtalálja a kiutat. A tollpihék még keringtek a levegőben, hagyta, hogy a szőnyegre hulljanak, nem verdesett tovább, behúzta a kecses fehér nyakát, aprókat lélegzett, összekuporodott és próbált békére lelni.

A gyerek sikongva menekült el, de a nő maradt, hosszan nézte, majd a fotel mellé ült és kellemes, halk hangon kezdett beszélni hozzá.

– Ha bepiszkítod Faludyt, a Kati nagyon mérges lesz! Választhattad volna Buddhát is, azt is sajnálnám, de az legalább az enyém. Tudod, hogy gyönyörű vagy! Terveztem, hogy lemegyek a parkba, de így jobb! Eljöttél hozzánk vendégségbe! Köszönöm!

A dallam abbamaradt, csak kuksoltak ott kettesben. A nő arcán könnyek csorogtak, a galamb pedig szelíden figyelte. – Milyen kedves! Örül nekem, de akkor miért sír? Mondanom kellene neki valamit, amitől megnyugodna, de mit? Maszatos az arca, piros a szeme, mint az enyém, mégis nagyon vonzó!

A két irányt vesztett lélek között a harmónia hídján kapcsolat szövődött. Hallgatták egymás szívverését, amelyek lassan egymásra hangolva vertek.

– Mindent elrontok – dobogta a nő szíve!

Az apró ritmus a galamb szívében azt ütötte:

– Eltévedtem, de most hálás vagyok érte! Jó itt!

A másodpercek homokszemei időhurokba kerültek. Eltelt egy perc, vagy egy óra, sosem tudjuk meg, talán nem is érdekes!

Az erkélynek árnyékot adó hársfa egyik ágán egy szürke galamb keserves búgása törte meg a varázst! A párját hívta, aki egy fotelben ült elbűvölten!

– Mennem kell! – kapta fel a fejét a fehér galamb. Emlékezni fogsz rám, ha most elmegyek? Hát persze, ahogy én is! Itt leszel már a lelkemben! Örökre… és egyszer… ha az Isten kegyes lesz, én is ember leszek, a társad, aki majd letörli a könnyeidet!

A galamb még egy utolsó pillantást vetett a nőre, majd kirepült az ablakon!

 

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS