A Kis Kazán-szoros madártávlatból
Az Al-Duna leglátványosabb része a fenséges Kazán-szoros, ahol a Duna valóságos sziklaszűkületbe nyomul. Ma ide látogatunk el, egy hajókirándulás keretében tekintjük meg e fantasztikus tájat, és a nézelődés közben megismerkedünk a vízi út kialakításának történetével is.
Orsovánál szállunk hajóra. A Kazán-szoros alsó részén haladunk folyásiránnyal szemben. Mielőtt megérkeznénk a keskeny Kis-Kazán szoroshoz, egy mellékvölgy oldalában megpillantjuk Decebal sziklába faragott domborművét, majd nem sokkal távolabb a folyópart mellé épült kápolnát. A szoroson áthaladva a dubovai kiöblösödéshez érkezünk. A víz mélysége Dubovánál 80 méter, ez a Duna teljes hosszának legmélyebb pontja. Tovább haladva, integethetünk a lefelé úszó csillogó német üdülőhajó utasainak, majd a Nagy-Kazán szoros egekbe törő sziklafalai közé érkezünk. A szoroson átkelve visszafordulunk Orsovába, és még egyszer végighaladunk a folyószakaszon, felfedezve újabb apró részleteket, melyeket odaúton a lélegzetelállító látvány hatása alatt állva nem vettünk észre. Orsovához érkezve bekanyarodunk az öbölbe, miközben jobb oldalon láthatjuk amint a folyó egy kanyarulatot vesz, mielőtt víztömege a Vaskapuhoz érne.
A Nagy Kazán-szoros a sziklatetőről
Régen az Al-Duna kritikus, körülbelül 120 km hosszú szakaszát rendkívüli vízjárási viszonyok jellemezték. A mederben számos szikla és zátony akadályozta a haladást. A folyó különböző vízállásainál eltérő, kanyargós utakon hajózhattak csak a bátor kereskedők, minduntalan kockára téve életüket és értékeiket. A „Kazán” elnevezés is innen ered: úgy tartották, hogy a víz mélyén hatalmas, forró üstök vannak, és azok miatt fortyog állandóan a víz. A hajózási akadályok leküzdésére már a római korban is tettek kísérleteket. A pannóniai területen állomásozó légióknak hajón szállították az élelmiszert, s azt a Vaskapu zuhatagai gyakran hetekre feltartóztatták. Ezért a jobb part mentén hajózócsatornát építettek védgátakkal és duzzasztógáttal, amely lehetővé tette kis merülésű hajók közlekedését. A sebes vizű folyón a hajók árral szemben történő mozgatását is meg kellett oldani. A sziklafalba rögzített, ácsolt galériát építettek, amelyen lovak vontatták a megrakott bárkákat. A folyón, kihasználva a mederben elhelyezkedő sziklákat és zátonyokat, Turnu Severinnél hidat is építettek. A római idők elmúltával az építmények elenyésztek, és csak a napóleoni háborúk utáni gazdasági visszaesést követően nőtt meg a keleti kereskedelem jelentősége, és ezzel összefüggésben az Al-Duna közlekedésfejlesztésének szükségessége.
Kápolna a Kis-Kazán-szoros alsó kijáratánál
Az Al-Duna szabályozásának megkezdése Széchenyi István nevéhez fűződik, aki szakértők társaságában 1830-ban végigutazta a zátonyokban bővelkedő két Kazán-szorost és a Vaskaput. Ezt követően, 1833-ban, Vásárhelyi Pál tervei alapján kezdődött az építkezés. A mederből a legveszélyesebb tarajos sziklákat kirobbantották, s így a hajózást legalább évi 152 napon át biztonságossá tették. Anyagi okok miatt a tervekben szereplő hajózóút kiépítése nem volt lehetséges, ezért a Duna bal partján a sziklába 122 kilométer hosszú utat vájtak. Ez nem csak a hajók vontatását, hanem hajózási idényen kívül az áruk szekéren történő szállítását is lehetővé tette. I. Ferenc császár halála után a keleti kereskedelem ügye háttérbe szorult, és a munkálatokat abbahagyták.
Halász a Kis Kazán-szoros mellett
A folyószabályozás kérdése az 1870-es években került ismét napirendre. Némi diplomáciai huzavona után – a hajóút megépítése az Osztrák-Magyar Monarchia számára volt fontos, a földrajzilag érintett Romániának és Szerbiának nem – a Vaskapunál 1898-ra elkészült hajózóút révén a 152 napos hajózási idény 290 napra bővült. Az uszályok árral szembeni mozgatása így is komoly energiát igényelt, csak nagy teljesítményű vontatóhajókkal és esetenként a part mentén haladó mozdonyokkal tudták az uszályokat mozgatni.
Alapvető változást jelentett az 1970-es évek elején a Vaskapu vízlépcső megépítése. Ezt követően a hajózás egyszerűbbé és biztonságosabbá vált a szorosokban, mivel a Duna vízszintje megemelkedett – a gátak visszaduzzasztó hatása 240 km-en érvényesül. A vízszintemelkedés következtében víz alá került többek között a kis Ada Kaleh-sziget, több mellékfolyó torkolati szakasza, Orsova régi városrésze, a Széchenyi út.
Természetesen nem csak vízen, hanem túraútvonalakon is bejárható a környék, a sziklafal tetejéről megint más arcát mutatja a vidék. Az Orsova és Ómoldva között, a Duna szerbiai oldalán végighaladó aszfaltozott út Európa egyik leghíresebb, pazar látnivalókban bővelkedő útja.
(A szerző felvételei)
Hozzászólások