Idén 12. alkalommal lehettem a Kaposfest látogatója. A kamarazenei fesztiválnak indult rendezvénysorozat kezdetekkor már kínált csatolt programjai azóta is megmaradtak, bővülő és változó körrel. Az alapító Kokas Katalin és Kelemen Barnabás vonalvezetése átöröklődött, melyet Baráti Kristóf és Várdai István művészeti elképzelései tovább formáltak. Ami az évek alatt változatlan, az a kimagasló színvonal és mellette új közelítések megvalósítása.
Ksenija Sidorova
Aki még nem volt részese nyári zenei fesztiválnak, nem tudhatja, mennyire különleges a hangulata és az egész légköre egy ilyen eseménynek: oldottabb, emberközelibb, mindez fűszerezve előre nem látható helyzetekkel. A kamarazenélésnél maradva, az egymást követő különböző produkciók technikai elemei és a művészek mozgásai nem olyan határozott egyértelműséggel rendezettek, mint a hagyományos koncerteken, így aztán spontán jelenetek születnek. Erre egy mostani példa: Fenyő László széke magasabbra volt állítva a neki megfelelőnél, mire tartva a csellót, elkezdte az egyik oldalsó csavart tekerni, ám egy kéz nem bizonyult elegendőnek, ezért letette a hangszerét maga elé a színpadra, és úgy folytatta a műveletet. Eközben Bogányi Gergely a zongoránál ült a kezdésre várva, de amikor észrevette zenésztársa küzdelmét, a tekerést elősegítendő játszott egy ritmust adó dallamot, a közönség kitörő ovációja közepette, melyet végül a csellóművész is tetszéssel fogadott.
Van a Kaposfestnek egy különleges sajátossága, amely meghatározza az egésznek a hangulatiságát. A közönség azzal a korábbi saját, vagy mástól hallott élménnyel, és újabb várakozással érkezik ide, hogy jól érezze magát, élménydús programokban legyen része. Megítélésem szerint ugyanilyen indíttatás jellemzi az előadóművészeket is, hiszen másként nem alakulhatna ki közönség és művészek olyan fokú egybehangolódása, amelynek eredményeként mindkét oldalról érzékelhető a teljes azonosulás a fesztivállal.
Signum Saxophone Quartet
Idén három délelőtti és két esti koncertet néztem meg. Az előadók közt épp úgy felfedezhettünk korábbról már ismerteket, mint ahogyan többen most először léptek itt fel. A fesztivál egyik oldalról alkalmat ad a közönségnek nálunk még nem járt világhírű művészek megismerésére, másik oldalról pedig a művészeti vezetők által külföldön felfedezett tehetségek bemutatkozására. Az előadott művek sorában az elmaradhatatlanok mellett kevésbé ismerteket, illetve ritkában játszottakat is hallhattunk. A Kaposfest tehát sokrétű missziót tölt be a művek, a művészek és a közönség tekintetében egyaránt.
A zenedarabok közti eligazodáshoz a művekhez és alkotóikhoz kapcsolódó történeteket, összefüggéseket és feltevéseket a kiváló zenetörténész, rádiós műsorvezető Bősze Ádám adta elő a nagyérdeműnek, sajátos, intelligens humorával, hozzátéve az egy-egy spontán szituációra reagáló szellemes megjegyzéseit.
Várdai István (cselló) és a Győri Balett táncosai
A zeneművek válogatása, hangszeres megszólaltatása, az előadásmód megválasztása ezúttal is a két művészeti vezető kreativitását dicséri. Így aztán a koncertek mindegyike tartogatott különleges élményt és meglepetést, amit magam is megtapasztaltam öt koncerten, de bizonyosan nem volt ez alól kivétel a többi sem.
A számtalan nagyszerű műsor közül szinte lehetetlen egyet kiválasztani, amely egyébként mindenkinél más és más lenne. Nálam ez most a „Bach másként …” – Összművészeti est Johann Sebastian Bach emlékére című összeállítás lett, amelynek a felújított, impozáns Csiky Gergely Színház adott otthont.
Boromisza Tibor: Tavaszi fények
Bach művészetének időtlen nagyságából és az alkotók ötletességéből született öt plusz egy egészen egyedülállóan megszólaltatott, illetve színpadra vitt darab. A H-moll nyitányt harmonikaművésztől hallhattuk, a C-dúr zenekari szvitet szaxofon kvartet adta elő, a Chaconne a D-moll partitából mandolinon szólalt meg, az E-moll szonáta hangszerei mandolin, cselló és csembaló voltak, a 3. Brandenburgi versenyt pedig hegedűre, brácsára, csellóra és csembalóra hangszerelve játszották a művészek.
A plusz pedig a D-dúr csellószvit Várdai István csellóművész, és a Győri Balett táncművészei előadásában. Mint egy balett, de a zenei kíséretet adó művész szintén a színpadon helyezkedett el, aki a nyitó és a záró kép kivételével nem mozdult ki a helyéről, ám a balettművészek egyszer-egyszer körbetáncolták, ily módon bevonva őt is a színpadi előadásba. Számomra minden alkalommal külön élmény a kamarazenélésben a művészek együttműködésének, egymásra figyelésének felfedezése, amely itt általam eddig nem tapasztalt módon nyilvánult meg, hangszeres művész és táncművészek egymás közti közvetlen kapcsolatában.
Kádár Géza: Parkban
Még sokáig taglalhatnám a fellépő művészek és az interpretációk kvalitásait, de e cikk keretein belül említést kell tennem a fesztivált kísérő néhány más programról is.
Kaposváron és számtalan egyéb helyszínen találkoztunk már az ismert és elismert cigányzenész, Sárközi Lajos hegedűművésszel. Most egyik este, együttese kíséretével, szabadtéri előadáson játszotta ugyancsak kemény próbatételt jelentő zeneszerzők műveit is, mint Mozart, Liszt, Paganini, Piazzolla, tovább színesítve a bemutatott repertoárt filmzenékkel, és rockkal. Ezen a rekkenően meleg nyári estén a hangulat varázsához még hozzátett a nézőtéren kívülről, a Kossuth téren körben elhelyezkedő hallgatóság felől áradó taps, amelynek élményét valószínűleg az együttes tagjai sem felejtik el egyhamar.
Unghváry Sándor: Bárka
A város vezetését dicséri az a figyelmesség, amellyel kiállításokkal egészíti ki a zenei élményt. Jómagam közülük kettőt láttam, melyek merőben eltérnek egymástól.
Az egyik a „Rippl Rónai & a fiatalok”, utóbbiak közé értve azokat az alkotókat, akikre a mester erőteljes hatást gyakorolt, főként a modernnek minősített kukoricás stílusával. Az általuk elavult, sőt dilettáns szellemiségűnek tekintett alkotásokkal szemben álló négy ifjú Boromisza Tibor, Kádár Géza, Unghváry Sándor, és Némethy Miklós művei mellett Kunffy Lajos, Galimberti Sándor, és természetesen Rippl Rónai József remekművei is ámulatba ejtik a látogatókat. A kiállítás 1910 körül keletkezett képekből áll, amelyekkel a modern művészet hódító útjára indult az országban.
Kurdi Csilla a paverpol kiállításon
Az általam megtekintett másik kiállítás Somogy derűje körébe gyűjtötte a paverpol technikával készített alkotásokat, Kurdi Csilla vezényletével, aki egy személyben néptáncpedagógus, rajztanár és paverpol mentor oktató. A kiállításon Csilla végig jelen van, így tőle kaptunk válaszokat a kérdéseinkre. A növekvő népszerűségnek örvendő hobby és művészeti újdonság egy évtizede ismert hazánkban. A holland művész által kifejlesztett technika lényegi eleme egy speciális, környezetbarát anyag, amelynek felhasználásával sokféle alapanyagból készíthetők térbeli, művészeti és dekorációs tárgyak.
A két kiállítás közt nehéz párhuzamot vonni, az az összehasonlítás azonban helytálló, hogy míg Rippl Rónai és az említett festőművész nagyságok felbecsülhetetlen értékű műveit csak igen kevesen mondhatják magukénak, addig paverpol alkotással bárki rendelkezhet, akár maga készíti, akár mástól megvásárolja. Az új anyag és technikai több közelítésben hasznos eszköznek bizonyulhat, így rajta keresztül el lehet jutni képző- és iparművészeti alkotásokig, betöltheti a gyerekek és a fiatalok kézügyesség fejlesztésének szerepét, vagy akár segítségül szolgálhat szabadidő eltöltésében az idősebb korosztályoknak.
Aki részese volt a Kaposfest 2021-nek, bizonyára az enyémhez hasonló élményekkel gazdagodott, aki pedig ezt az évet elszalasztotta, jövőre már úgy június-júliusban utánanézhet az aktuális programkínálatnak.
Hozzászólások