A csembaló Stradivarijai: Ioannes Ruckers és Joannes Couchet • Hetedhéthatár

Kultúra, művészet

A csembaló Stradivarijai: Ioannes Ruckers és Joannes Couchet

 

Versailles számtalan műkincse között van egy, amire a turisták nemigen figyelnek fel, pedig a zenetörténet legfontosabb darabjai közé tartozik. Egy díszes csembalóról van szó, ami Bajorországi Mária Anna Viktória lakosztályában látható.

 

Ruckers csembalója Versailles kastélyában

 

Nem lévén zenetörténész, nem szeretnék belekontárkodni a szakemberek munkájába, így csak mint műtárgyat mutatom be a hangszert és más, korabeli csembalókat, hogy felhívjam a Versailles-ba látogatók figyelmét erre a különlegességre és hozzá kapcsolódóan az alkotóra, akit egy másik csellókészítő mesterrel együtt „a csembaló Stradivarijának” nevez a zenetörténet. A zenei vonatkozásokból csupán annyit kutattam fel, amennyi elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük a bemutatott mesterek és mesterművek jelentőségét.

 

Ioannes Ruckers (1578-1642)

 

Ioannes Ruckers 1578. január 15-én született Anvers-ben. Édesapja tanította meg neki a csembaló készítésének művészetét, és előbb nála inaskodott, később egészen az apa 1598-ban bekövetkezett haláláig annak munkatársa volt. 1604-ben testvérével, Andreassal átvették a műhely irányítását, és Anvers székesegyházának és templomának orgonáját tartották karban. 1608-ban Andreas átengedi a műhelyt bátyjának. Ioannes 1914-től egészen haláláig Bruxelles főhercegi palotája orgonáinak és csembalóinak karbantartója. Mint más művészek, Rubens vagy Brueghel, ő is mentes az adók alól. Jelentős vagyonnal rendelkezik.

Aki járt már Versailles kastélyában, megcsodálhatta az európai csembalók egyik legszebb darabját, amit 1628-ban, Ioannes Ruckers készített, és amit a 18. század elején felújítottak. Ma is neves művészek játszanak rajta. A kétklaviatúrás hangszeren három sor húr van. A nyárfából készült hangszertesten aranyszínű alapon arabeszk díszítés látható. A mechanizmus Ioannes Ruckers, a dekoráció Claude Audran II munkája, a képet pedig Adrian Claude III festette.

A csembaló Madame Victoire lakosztályában van elhelyezve. Bajorországi Mária Anna Viktória, akit csak Madame Victoire-nak neveztek, XV. Lajos és Marie Leszczynska nyolc gyermekének egyike volt.

 

Madame Victoire

 

Madame Victoire terme, a nyolcszögletű helyiség Louis XIV egyik legeredetibb ötlete, a Napkirály lakosztályainak része volt. Márványok, festmények, szobrok díszítették a termet. 1763-ban a hölgyek elérték a királynál, hogy a már elavult díszítéseket másokkal helyettesítsék. Mivel Madame Victoire gyönyörűen játszott csembalón, a különleges hangszert nála helyezték el.

 

A csembaló Madame Victoire termében

 

A csembaló fedelének belső oldalán lévő kép egy idealizált tájon idillikus környezetben rendezett zenei összejövetelt ábrázol. Egy facsoport, kis vízesés, folyó, hegyek alkotják a hátteret, amit az olasz tájfestészet flamand és holland művészek által továbbgondolt stílusa ihletett. Egy tisztáson egy háttal ülő hegedűs, szemben három zenésztársa, egy fuvolás, egy énekes és egy gitáros látható. Kicsit távolabb egy szolga frissítőkkel van elfoglalva.

 

Ruckers csembalója. A festmény

 

 

Részlet a festményből

 

Ioannes Ruckers emblémája kezdőbetűivel

 

 

1763. november 18-án Léopold Mozart Párizsba érkezett, hogy bemutassa két csodagyerekét, Marie-Anne-t és főleg a hétéves Wolfgangot. Az itt töltött öt hónapból Versailles-nak szentelt két hetet. Wolfgang játszott XV. Lajos király előtt is és bemutatták Madame Pompadournak.

 

Vicente de Parades: Mozart bemutatása Madame Pompadournak

 

Mozart korai kompozícióit 1762 és 1763 között írta. Négy szonátát csembalóra és hegedűre, amelyek közül kettőt a gyermek zeneszerző apja Madame Victoire-nak ajánlott.

Ioannes Rucker 1642. szeptember 29-én hal meg, és ezután Joannes Couchet veszi át a műhelyt.

 

Joannes Couchet

 

Joannes Couchet 1615. február 2-án született Anvers-ben, Hans Ruckers unokája volt. Édesanyja halála után nagybátyjánál, Ioannes Ruckers-nél tanulta a hangszerkészítést. Couchet 1652-ben megalkotott egy csembalót, amely mindenben hasonlít Ruckers-ére. A hangszer fedelének belsején lévő festményen klasszikus stílusú főúri kastély előtt egy tisztáson, ünneplőbe öltözött falusi pár táncol egy oboa hangjaira.

 

A csembaló fedelének festménye

 

Részlet a festményből

 

 

Joannes Couchet virginálja (1650)

 

Couchet mintegy tíz hangszert készített, de csak négy csembaló és egy virginal maradt fenn.

A virginal egy csembalószerű billentyűs hangszer. A név eredetét máig sem tudták tisztázni a zenetörténészek. Azt feltételezik, hogy a latin virginális (szűzi) szóból eredhet, mivel főként fiatal hölgyek játszottak rajta. Az Anvers-i csembalók és virginalok a zenetörténet fontos fejezeteit teszik ki. Johannes Vermer megfestette az ifjú lányokat, amint Virginalon játszottak.

 

Johannes Vermer: Virginalnál ülő hölgy

 

Georges Frideric Handel játszott a hangszereken, Peter Paul Rubens díszítette őket.

A fehér billentyűket világosabb fából faragták és csonttal borították be, míg a feketék sötét színű fából készültek. A készítők gótikus ívekkel díszítették a billentyűk függőleges felületeit. A modern zongorákkal szemben, amelyeknek 88 billentyűje van, a XVII. századi, Anvers-ben készült virginalokon 45 volt. A Couchet virginaljának fedelén lévő festmény Anvers látképe a XVII. században. A kép közepén a város katedrálisa látható. Egy idős ember kutyájával áll, három fiatalabb egy Flandriában népszerű játékot művel.  A festmény szerzője ismeretlen. A virginalt arabeszkek díszítik

 

Joannes Couchet virginalja

 

 

Az alábbi linken meghallgatható egy rövid részlet Couchet virginalján játszott darabból.

 

youtube.com/watch?v=xVh3RA73PF4

 

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS