Paul Cezanne Párizs és Auvers/Pontoise vonzásában • Hetedhéthatár

Kultúra, művészet

Paul Cezanne Párizs és Auvers/Pontoise vonzásában

 

Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy jóllehet valamennyi róla szóló könyvben Cézanne szerepel, helyesen Cezanne, ahogyan ő maga és családja tagjai írták.

 

Cezanne: Önarckép

 

Paul Cezanne aláírása

 

Egy makacs legenda szerint az Aix-en-Provence-ban született Paul Cezanne (1839-1906), „Aix mestere” magányosan, szülővárosába visszavonultan élt. Csak úgy emlegetik, mint az „aix-i remete”. Nos, a tények mást mondanak. 1861 és 1905 között mintegy húsz alkalommal utazott Aix-en-Provence-ból Párizsba, ahol megismerkedett Pissarróval, Renoirral, Monet-vel. Ismert festő is Párizsban lett. 1861-ben apja akarata ellenére Cezanne Párizsba utazik, a művészetek fővárosába, ahol a Szépművészeti Akadémia és a Szalonok az érvényesülés elengedhetetlen lépcsőfokai voltak. Itt éri az első csalódás: az Akadémián a felvételi vizsgán megbukik. Az ok: „festményei túl színesek és rajzai gyengék”. Visszatérve szülővárosába, egy ideig banki hivatalnok, de 1862-ben újra a fővárosba utazik, barátja Émile Zola támogatja, akinek anyja ad neki szállást. A Louvre-ban – mint annyi más festő − másolja a klasszikusok festményeit.

Maga Párizs kevésbé érdekelte, mint annak környéke: Pontoise, Auvers-sur-Oise, a Marne folyó partjai, Fontainebleau. Párizsról csak néhány képet festett. Az 1867-68-ban keletkezett A Saules utca a Montmartre-on című festménye a Montmartre híres szőlőültetvényeinek és Renoir műtermének tőszomszédságában lévő utcáról készült.

 

Cezanne: A Saules utca a Montmartre-on

 

A Párizs háztetői című festményt Cezanne a Montmartre-on lévő, rue de l’Ouest utcai, ötödik emeleti lakásának ablakából festette. A kép előterében a ház bádogteteje, míg a háttérben Párizs házai, a házak felett pedig a szürkéskék égbolt látszanak. A három rész elhelyezése a mélység képzetét keltik a festmény nézőjében.

 

Cezanne: Párizs háztetői

 

1870-ben Cezanne a 45 rue de Jussieu utcába költözik egy második emeleti kis lakásba, amelynek ablakai a borcsarnokra néztek. Itt festi meg a Párizs: Bercy rakpart – borcsarnok című képét. A festmény szürkeségének egyhangúságát csak néhány boroshordó és egy tető részletének vörös színe töri meg.

 

Cezanne: Párizs: Bercy rakpart – borcsarnok

 

 

Cezanne Auvers-ben

 

Auvers-sur-Oise

 

Cezanne kétszer töltött hosszabb időt Auvers-ben 1872 és 1882 között. Az első alkalommal több mint egy évig lakott a kisvárosban, a 66 rue Rémy-ben, nem messze Gachet doktor házától. A második alkalommal hat hónapot töltött Auvers-ben 1880 májusától októberig.

1872 augusztusában Pissarro bemutatja az orvos, festő Paul-Ferdinand Gachet-nek (1828-1909), aki több festőnek is alkotási lehetőséget biztosított házában. Gachet doktor fehér színű, háromemeletes háza az Oise folyó völgyére néz. A kert teraszáról a város piros tetejű házai láthatók. A kertet mediterrán növények árnyékolják be.

 

Gachet doktor háza

 

 

A kert

 

Cezanne: Gachet doktor háza

 

 

Cezanne nagyon sok festményén megörökítette a kisvárost, Auvers-t. Egyrészt látképeket festett róla.

 

Cezanne: Auvers látképe

 

Cezanne: Auvers látképe

 

A látképeken kívül Auvers házait is megfestette. Egy-egy utcában felállította festőállványát és közeli képeket festett az utca házairól. Az akasztott ember háza (1873) az első három Cezanne-festmény egyike, amelyik 1874-ben az első impresszionista kiállításon látható volt Párizsban, a fényképész Nadar kiállítótermében, a boulevard des Capucines-en. Csakúgy, mint a többi festményt, ezt is kigúnyolta a műkritikus Louis Leroy, akitől egyébként az impresszionizmus elnevezés származik. Egy másik kritikus epésen jegyezte meg: „Cezanne úr meg fogja nekünk bocsátani, ha nem megyünk el Az akasztott ember házáig és inkább félúton megállunk.

Fiatalkori képeivel ellentétben Cezanne itt világos színeket alkalmaz és az impresszionistákra jellemző technikát. Ugyancsak elhagyja a drámai témákat, és a cím ellenére egy banális témájú képet fest. Még mielőtt valaki kutatni kezdené az akasztott ember történetét, áruljuk el, hogy a házban senkit sem akasztottak fel. A címmel Cezanne a formák és a színek esztétikai hatására kívánt utalni.

De valóban impresszionista képről van szó? Találóan jegyezte meg egy művészettörténész, hogy „Az akasztott ember háza egy nagyon személyes, Cezanne által módosított impresszionizmus.” Jóllehet a kritika elmarasztalta a képet, Cezanne-nak ez az első festménye, amit megvásárolt tőle egy amatőr műgyűjtő.

 

Cezanne: Az akasztott ember háza

 

A régi út Auvers-sur-Oise-ban (A Pilonnes utca) című képen látható borult ég Auvers-ben nem ritka. A művészettörténészek kiemelik Cezanne ecsetkezelését. (Ezek a rövid ecsetvonások későbbi képein is jellemzők lesznek). Mint más festményein, Cezanne itt is érzékelteti a perspektívát. Érdekes megfigyelni csaknem pontosan a kép közepén a függőleges sárga vonalat, amely a ház sarkát jelöli, mintegy arra irányítva a tekintetet.

Ha a Cezanne által megfestett Pilonnes utca régi fényképeit előkeressük, azt tapasztaljuk, hogy a művész festménye azon kevés alkotásai közé tartozik, amelyik meglehetősen hűen követi a valóságot.

 

Auvers-sur-Oise. A Pilonnes utca

 

Cezanne: A régi út Auvers-sur-Oise-ban (A Pilonnes utca)

 

A művészettörténészek egybehangzó véleménye szerint ezen a festményen a fény ugyanolyan szerephez jut, mint maguk a házak. Valóban, az égbolt, az utca, a házak falai egyaránt fényben úsznak.

 

Cezanne és Pissarro Pontoise-ban

 

Camille Pissarro: Önarckép

 

Cezanne és Pissarro 1861-ben találkoztak először Párizsban az Académie de Charles Suisse-en. 1874-ben együtt állították ki festményeiket az első impresszionista kiállításon. Cezanne-t a Pontoise-ban tartózkodó Pissarro hívta Auvers-be. Ez utóbbi festő 1895-ben ezt írta Cezanne-ról fiának, Luciennek: „Pontoise-ban Cezanne hatásom alatt állt, én pedig az övé alatt. Érdekes, mennyi rokonság van auvers-i és pontoise-i képei és az enyémek között. De az ördögbe is! Állandóan együtt voltunk!” Valóban, a két festő a Pontoise és Auvers közötti hét kilométernyi utat keresztül-kasul bejárta, megálltak az Oise partján, megfestették az utcákat, erdőket, mezőket.

Cezanne élte végéig hálás maradt Pissarrónak. Ambroise Vollard-nak mondta: „Ami az öreg Pissarrót illeti, számomra egy apa volt. Egy ember, akit meg lehetett kérdezni, és olyan volt, mint a Jóisten.”

Érdemes egybevetni Pissarro és Cezanne festményét ugyanarról a témáról. Mindketten megörökítették a Pontoise-ban lévő Remetelakot. Pissarro egy domboldalt festett a kép jobb oldalára, az úton tehenet terelő embereket és egy lovaskocsit ábrázol útmenti fákkal, míg maga a Remetelak a kép közepén helyezkedik el.

Cezanne nem csupán leegyszerűsítette a tájat a fákra, az útra és a Remetelakra, de megtalálta a rá jellemző kompozíciót is.

 

Pissarro Remetelakja

 

Cezanne Remetelakja

 

Talán még tanulságosabb egybevetni Pissarro és Cezanne Maubuisson kertjéről festett képét. Az első látásra feltűnő, hogy ugyanabból a pozícióból dolgozott a két művész. Arra nem találtam adatot, hogy egyszerre, egymás mellett állva készítették volna a képeket. Az egyazon téma ellenére a két festő szín és formavilága jól elkülöníthető. Míg Pissarro képe kimondottan impresszionista, a virágzó fák és az égbolt színfoltjain van a hangsúly, Cezanne festményén kevesebb és komorabb színek vannak, a formák és a tömegek geometrikus rendben jelennek meg.

 

Pissarro: A Maubuisson kert, Pontoise

 

 

Cezanne: A Maubuisson kert, Pontoise

 

___________________________________________________________________ 

 

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS