Valójában mi is egy festő? Műgyűjtő, aki egy gyűjteményt akar magának létrehozni, miközben ő maga olyan képeket fest, amiket másoknál szeret. Így kezdem el. Aztán valami más lesz belőle.” (Pablo Picasso)
Aki járt már Barcelonában, bizonyára megtekintette a Picasso Múzeumban a művész egyedülálló festménysorozatát, a Las meninast (Az udvarhölgyek). Nekem egyébként maga a múzeum csalódást okozott. Az említett képsorozaton kívül szegényesnek tűnt a kiállított képanyag. Az udvarhölgyek Picasso 1957-ben festett, negyvenöt képből álló sorozata, ami Diego Velázquez 1656-ból származó, Az udvarhölgyek című világhírű alkotásának kubista átírása.
Velázquez festménye
A madridi Prado Múzeumban látható festmény IV. Fülöp spanyol király madridi palotájának egyik termét ábrázolja.
Az alábbi képen megszámozva láthatók Velázquez festményének szereplői, akik valamennyien létező személyek voltak. A középpontban a király lánya, az ötéves Ausztriai Margit Terézia infánsnő látható (1). Ő később feleségül ment I. Lipót magyar királyhoz, aki később német-római császár lett. Két udvarhölgye van. Lábainál térdel Doña Maria Agustina, a királynő udvarhölgye, Diego Sarmiento lánya (3), aki egy piros cserépedényben vizet kínál az infánsnőnek. A másik oldalon Doña Isabel Velasco, Fuensalida grófjának és őfelsége udvari nemesemberének leánya, későbbi nemes úrnő, aki meghajol az infánsnő előtt.(2) Margittól jobbra két törpe áll: a német Maribarbola (4) és az olasz Nicolas Pertusato (5), aki lábával a kutyát igyekszik felébreszteni. A háttérben Doña Marcela de Ulloa nemesasszony, a hölgyek felügyelője látható (6), mellette egy név nélküli testőr (7). A tükörtől balra egy nyitott ajtó helyezkedik el, amely egy lépcsőhöz vezet, ezen José Nieto, a királynő szállásmestere áll (8). A másik oldalon jelenik meg a festő, Don Diego Velázquez. Bal kezében palettáját, a jobban az ecsetet, övén a terem kulcsát tartja. Mellkasán a Szent Jakab–rend zubbonya, amelyet a festő halála után festettek a művészre a király parancsára.
Picasso tizennégy éves korában, édesapjával látta először Velázquez festményét a madridi Prado Múzeumban. Ettől kezdve a spanyol festő – csakúgy, mint Goya, El Greco, Delacroix, Courbet és Poussin – nagy hatást gyakorolt a fiatal Picasso művészetről alkotott felfogására. Később, az Académie Royale des Beaux-Arts de San Fernando növendékeként ezeknek a festőknek a munkáit másolta, igyekezvén megfejteni mágikus hatásuk titkait.
Picassónak nem Az udvarhölgyek az egyetlen vállalkozása, ahol újraértelmez egy festményt. Ez történt Delacroix, Manet, Poussin és Courbet képeivel is. A Napút Online-on már írtam egy cikket Édouard Manet és Pablo Picasso reggelije a szabadban címmel, ahol egy Manet-festmény kubista változatairól szólok (http://www.naputonline.hu/…/magyar-miklos-edouard…/). Az udvarhölgyek az egyetlen olyan sorozata Picassónak, amely egy helyen látható. A művész 1968-ban adományozta a barcelonai múzeumnak. Picasso érdekes magyarázatot adott arra, hogy miért festett annyi képet Velázquez nyomán: „Addig értelmeztem újra ezt a képet, míg Velázquez Udvarhölgyei eltűntek, és az enyémek jelentek meg.” 1935-ben azt vallja, hogy „megsemmisítette azt, amit szeretett”, tegyük hozzá, hogy ez nemcsak kedvenc festőire, de a nőkre is vonatkozik. Sophie Chauveau, a festő életrajzírója mondja Picassóról: „Olyannyira gyűlölte a nőket, hogy megverte és bezárta őket. Marie Thérèse az erőszak szót használta. Françoise arca egy égő gauloise cigarettával volt kiégetve, nem beszélve a szado-mazochista tragédiáról Dora Maarral. Marie-Thérèse és Jacqueline öngyilkos lett.”
1955-ben Picasso elhagyja korábbi lakhelyét, Vallaurist, és a Cannes melletti La Californie nevű villába költözik Jacqueline Roque-kal.
Megvilágítók az alkotás folyamatáról azok a szavak, amiket Picasso 1950-ben Jaume Sabartésnek, a Picasso Múzeum megalapítójának mondott: „Ha valaki például megpróbálná lemásolni Az udvarhölgyeket, teljes jóhiszeműséggel, és ha ez én lennék, egy bizonyos ponton azt mondanám: mi lenne, ha ezeket egy kicsit még inkább jobbra vagy balra helyezné? Megpróbálom ezt tenni a magam módján, elfelejtve Velázquezt. A próba bizonyára oda vezetne, hogy egy szereplő helyének megváltoztatása miatt a fényt is meg kellene változtatni. Aztán lassanként egy hagyományos festő számára ez egy pocsék Udvarhölgyek lennének, de az én Udvarhölgyeim.”
A sorozat első képét Picasso 1957. augusztus 17-én festette meg. A fekete-fehér képen valamennyi, Velázquez által megfestett szereplő jelen van: Margit infánsnő, José Nieto, a palota ceremóniamestere, udvarhölgyek, törpék, a kutya, a király és a királyné a tükörben.
Magának a sorozatnak a vázlatait Picasso néhány nappal később, 1957. augusztus 20. és szeptember 4. között készítette.
Picasso érdeklődése elsősorban a kis infánsnő, Margit felé fordul. Boncolgatja, szétbontja, újra összerakja, minden eszközt felhasznál újraértelmezéséhez. Teljes alakot, mellképet készít róla, egyedül és az udvarhölgyek társaságában mutatja be.
De a bal oldali udvarhölgyről is több képet is fest.
Ugyanígy, a Margit jobbján elhelyezkedő udvarhölgyről.
Az alábbi festményen Picasso azokat a szereplőket festi meg, akik Velázquez festményén a jobb oldalon helyezkednek el.
______________________________________________________
Hozzászólások