László Károly
„A 2009. évi Káplár László Jó Ember Díjat László Károly érdemelte ki a magyar gyermekkultúra fáradhatatlan terjesztőjeként. Emberi tartását is a kitartás, az önzetlenség és áldozathozás határozza meg. Szellemi és anyagi javait mindig megosztja azokkal, akik rászorulnak.” – olvasható a kuratórium tagjai által aláírt emléklapon, mely tanúsítja a díj elnyerését.
A sepsiszentgyörgyi László Károlyt Adorján Viktor rendező, Székesfehérvárról jelölte a díjra.
„László Károly, nyugdíjas, de ma is aktív színésze a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színháznak. 2008 agusztusában-szeptemberében rendezőként volt alkalmam dolgozni vele a Kovászna Megyei Művelődési Központ által létrehozott „Dorombszó” című előadás színrevitelekor, amelyet egy, szintén hivatásos kolléga közreműködése mellett a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad tagjaival készítettünk. A próbák során és szüneteiben volt módom közelebbről megismerni László Károly – ahogyan ott ismeri mindenki: Puki Bácsi – múltbéli munkásságának szilánkjait, amelyek mindig az elhivatottságról, a gyermek- és felnőtt közönségért érzett, fáradhatatlan tenniakarásról tanúskodtak. Tiszteletet parancsoló volt az a megértés és türelem is, amellyel az amatőr fiatalok felkészülését és fejlődését segítette a próbafolyamat során. Megható volt tudni, hogy a napi 2 x 4 órás próbák mellett – bár maga is betegséggel küzdött – hogyan ápolta egy haldokló kolléganőjét, majd annak sajnálatos halála bekövetkeztével, hogyan gondoskodott a temetéséről is. Nap mint nap hozta magával szatyorját, amelyben a városi hajléktalanoknak szánt étel volt, s mindig akadt a zsebében édesség az Erdélyben sajnos gyakorta látható koldus gyermekek számára is. Mindezt csekélyke nyugdíjából, s a fáradhatatlanul végzett, alkalmi fellépéseinek nem túlságosan nagy gázsijából fedezte.”
A jelölést követően a sepsiszentgyörgyi Cimbora gyermekújság főszerkesztője, Farkas Kinga többek között ezt írta a kuratóriumnak:
„László Károly színművészt Háromszéken Puki bácsiként ismerik gyermekek és felnőttek egyaránt. Köszönhető ez annak is, hogy már tizenegy éve útjára indította a Mesekaláka gyermekszínházat, és kitartóan végzi dolgát kicsiny csapatával. A fiatalokból, gyerekekből álló társulat színdarabokat, játékokat, megzenésített verseket mutat be, a gyermekirodalom jelentős alkotóit ismerteti meg közönségével. Így hivatásos színházi tevékenysége mellett László Károly színművész a magyar gyermekkultúra fáradhatatlan terjesztője lett, ifjú közönsége körében elért népszerűségét nem csupán annak a közvetlen, szeretetteljes hangnemnek köszönheti, mellyel megszólítja hallgatóságát, hanem annak is, hogy vérbeli komédiás ő, a minőség szolgálatába állítva tehetségét. Teszi mindezt önzetlenül, úgy, hogy minden gesztusából a szeretet sugárzik kis és felnőtt közönsége felé egyaránt, részt vállalva a kultúra terjesztésének közösségformáló erejéből. László Károly emberi tartását is a kitartás, az önzetlenség és áldozathozás határozza meg, csakhogy ő nem elégszik meg azzal, hogy közvetlen környezetében tegye a dolgát, részt vállal a közösségi értékteremtésben is.”
A Káplár Alapítvány kuratóriuma mindezek alapján méltónak tartotta a 2009. évi Káplár László Jó Ember Díjra a 73 éves, ma is aktívan tevékenykedő László Károlyt.
*
Bandi András, a kuratórium elnöke és Adorján Viktor a díjjal
Káplár Lászlóra, az alapítvány és a díj hat éve elhunyt névadójára, az MTI Baranya megyei szerkesztőségének egykori vezetőjére családtagjai és barátai emlékeztek az április 25-én tartott díjátadó ünnepségen, Pécsváradon, az István király Hotel lovagtermében. A díjazottat a hivatása tartotta távol az eseménytől: a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron színházban játszott – hiába volt már megszervezve a 800 kilométeres utazás, szállás, egy darabcsere felrúgta az eredeti koreográfiát, így maga helyett egy levelet küldött, ebből idézünk:
„Komédiás gyónás címen befejezés előtt áll a színházunk 60. születésnapjára készülő vallomásom pályáról, barátságról, szeretetről, életről, halálról, hitről, madárfüttyről és a virág illatáról. Talán nem véletlen, hogy a kézirat még nincs a nyomdában… Hiányzik egy fejezet a gyónásból… Az, amelyben hírül adja egy komédiás a világnak, hogy reménység szigete nemcsak a mesében létezik. Itt van. Önök éltetik. Ameddig léteznek olyan szigetek, ahonnan olyan emberek, mint a néhai Káplár László hitelesített emberi sorsával üzen a Teremtett világ megőrzésének, óvásának, védelmének megkerülhetetlen erkölcsi parancsáról, és ahol van ember, aki meghallja és tovább adja az Üzenetet, addig van remény arra, hogy megmenthető ez a világ. László Károly, Sepsiszentgyörgy, 2009. április 23.”
A díjat Adorján Viktor, a jelölő vette át jelképesen. Az alapítvány kuratóriuma úgy döntött, hogy július elején személyesen adja át az erdélyi színésznek Judit Hagner, Németországban élő szobrászművész szobrát Sepsiszentgyörgyön. Több sepsiszentgyörgyi újságíró kolléga felajánlotta, hogy segítenek egy helyi ünnepség megszervezésében.
A pécsváradi várban Bandi Bálint hegedűjátéka és Bálint Mária szavalata színesítette a programot, majd a résztvevők a szokásnak megfelelően a Zengőre mentek, ahol a bánáti bazsarózsák társaságában emlékeztek Káplár Lászlóra.
*
A Káplár László Emlékére Kulturális Alapítvány kuratóriumának elnöke Bandi András (Pécs), tagjai: Borsós István (Pécs), Králik Ivánné (Siklós), L. Csépányi Katalin (Pécs), Tárkányi Béla (Debrecen).
A Jó Ember Díj eddigi kitüntetettjei:
2006 – Káplár László posztumusz
2006 – Dr. Rideg Lászlóné (Pécs, Szociális Háló Egyesület)
2007 – Varga Ilona (Budapest, Magyar Rádió)
2008 – Pécsi Géza (Pécs, Kulcs a muzsikához)
2009 – László Károly (Sepsiszentgyörgy, Tamási Áron színház)
*
A díjátadó ünnepséget támogatta: Hamar Endre (Pécsvárad, István király Hotel), Fratanoló János (Pécs), Czigler János (Villány, Szársomlyó Kft.), Leidecker Lajos (Kozármisleny).
Hozzászólások